Végigszenvedtem a tanórákat. Valami hihetetlen, hogy a tanárok milyen egyhangúan tudnak beszélni a tananyagokról. Mikor meghallottam az utolsó csengőt, kiviharzottam a teremből. Indultam haza.
De... merre is van nekem a haza? Hogyan is kell hazajutnom? Ebben a világban nincsenek lovaskocsik. Tudjátok, amiket hintósok vezettek, a kocsiban meg az emberek utaztak.
Az iskola kapujában álltam és gondolkodtam. Vannak itt valami kerekes, színes dobozok, amikben emberek vannak. Most lehet engem hülyének nézni, de az én világomban ilyenek nincsenek. Főleg nem elektromos iskolakapu. Ez is ledöbbentett, hogy abból a kis helyiségből, ami kb 10 méterre volt a kaputól, kinyitották a kaput előttem. Ez milyen mágia lehet?
Kiléptem a kapun, becsuktam magam után a varázslatos szerkezetet, majd körbenéztem. Most merre? Azt hiszem jobb oldalról jöttem ide. Ramsy hozott el reggel egy darabig, de az csak a sarokig volt. A fejfedő vagy micsoda alatt nem láttam semmit. Az is rémisztő szerkezet volt, amivel elhozott. Motor, azt hiszem ez a neve. Ilyen kétkerekű hangos valami. Ami nagyon gyors. Mikor leszálltam róla, szabályosan remegtek a lábaim. Az adrenalin, mondta Ramsy. Nem volt még ilyen élményben részem, így ez új volt nekem.
Szóval!
Elindultam arra, amerre Ramsy elhozott a suliba. De nem igazán jutottam messzebbre, mint a sarok. Tanácstalanul nézelődtem körbe, hogy most ugyan merre.
Hirtelen valami rezgést éreztem a zsebemben.
Kérdőn lestem a szemüvegem mögül. Nagy nehezen elővettem azt az eszközt, amit úgy hívnak, hogy telefon. Sóhajtva láttam meg Ramsy képét ezen a valamin.
De... merre is van nekem a haza? Hogyan is kell hazajutnom? Ebben a világban nincsenek lovaskocsik. Tudjátok, amiket hintósok vezettek, a kocsiban meg az emberek utaztak.
Az iskola kapujában álltam és gondolkodtam. Vannak itt valami kerekes, színes dobozok, amikben emberek vannak. Most lehet engem hülyének nézni, de az én világomban ilyenek nincsenek. Főleg nem elektromos iskolakapu. Ez is ledöbbentett, hogy abból a kis helyiségből, ami kb 10 méterre volt a kaputól, kinyitották a kaput előttem. Ez milyen mágia lehet?
Kiléptem a kapun, becsuktam magam után a varázslatos szerkezetet, majd körbenéztem. Most merre? Azt hiszem jobb oldalról jöttem ide. Ramsy hozott el reggel egy darabig, de az csak a sarokig volt. A fejfedő vagy micsoda alatt nem láttam semmit. Az is rémisztő szerkezet volt, amivel elhozott. Motor, azt hiszem ez a neve. Ilyen kétkerekű hangos valami. Ami nagyon gyors. Mikor leszálltam róla, szabályosan remegtek a lábaim. Az adrenalin, mondta Ramsy. Nem volt még ilyen élményben részem, így ez új volt nekem.
Szóval!
Elindultam arra, amerre Ramsy elhozott a suliba. De nem igazán jutottam messzebbre, mint a sarok. Tanácstalanul nézelődtem körbe, hogy most ugyan merre.
Hirtelen valami rezgést éreztem a zsebemben.
Kérdőn lestem a szemüvegem mögül. Nagy nehezen elővettem azt az eszközt, amit úgy hívnak, hogy telefon. Sóhajtva láttam meg Ramsy képét ezen a valamin.
Megnyomtam a zöld gombot, mert a piros gomb az a rossz gomb. Ramsy erre tanított. A fülemhez emeltem a készüléket majd beleszóltam.
- Haló?
- Szia, Annabelle. Milyen volt a napod?
- Olyan unalmas, hogy azt el se hiszed.
Hallottam, hogy kuncog.
- Elmenjek érted? Tudod, hogyan juss haza?
- Hogyan jussak haza?
- Akkor csak magyarázom. Látsz egy hosszú utat magad előtt, igaz?
- Igen - bólintottam.
- Na menj el gyorsan a végébe, ott lesz egy sín és az mellett a sín mellett egy ilyen fedett pados valami, ahol van egy tábla is - miközben magyarázott, sietve mentem az úton.
- Várj....igen, itt vagyok - mondtam.
- Elég feltűnő - odanéztem arra a fedett részre.
- Oda kellene mennem?
- Igen - gyorsan odamentem.
- És most ?
- Na! Ahol jelenleg vagy, az egy villamos megálló. Oda fognak menni a villamosok. Van a magasban egy fekete monitor, ami kiírja, hogy melyik villamos hány perc múlva ér oda. Neked a hármas villamos kell.
Felnéztem és megnéztem a kijelzőt.
- Az 25 perc múlva ér ide, addig mit csináljak?
- Vársz. Ha látod, hogy nincs a hármas szám mellett egy másik szám, akkor ott kellene hogy legyen, de lehet késik. Ha jön egy villamos, akkor nézd azokon is a kiírást, mert ki van írva, melyik hanyas villamos. Ne feledd, HÁRMAS VILLAMOS.
- Rendben, Ramsy.
- Ha felszálltál akkor....a negyedik megállóban kell leszállnod.
- Rendben.
- Aztán balra fordulsz és mész egyenesen, míg egy nagy buszpályaudvart nem látsz. Ha odaérsz, hívj fel.
- Negyedik megálló, hármas villamos, balra és buszpályaudvar - ismételtem el.
- Pontosan! Na szia - nyomott ki.
Elraktam ezt a varázs kommunikációs eszközt.
Valaki oldalba bökött. Ugrottam egyet, mivel csikis voltam. Kérdőn néztem hátra. A biológia tanárom nézett le rám.
Elraktam ezt a varázs kommunikációs eszközt.
Valaki oldalba bökött. Ugrottam egyet, mivel csikis voltam. Kérdőn néztem hátra. A biológia tanárom nézett le rám.
- Szervusz, Annabelle.
- Jó napot, tanár úr - mondtam tisztelettudóan.
- Remélem, valamelyik szülőd megtisztel délután a jelenlétével - mondta faarccal.
- Persze, tanár úr - forgattam meg a szemeimet.
- Ha ő is olyan szemtelen, mint te, már élvezetes délután lesz - sóhajtott.
- Hehe, anya ellentéte vagyok, nem lesz gond a szüleimmel. - mosolyodtam el.
- Remélem is. Még rengeteg dolgom van, rövidre fogom fogni a szülőit. Hihetetlen, hogy miért nem tudnak szólni időben - szívta a fogait.
- Ilyen a tanárkodás - vigyorogtam. - Elhiszem, hogy nehéz - ültem le az egyik padra.
- Főleg, hogy nem is ez a főállásom - mormolta halkan, de meghallottam.
- Így járt - csúszott ki a számon. Másik irányba kezdtem nézelődni.
Ő rám pillantott. Lassan elmosolyodott, piercingei pedig igazán gonosz kinézetet kölcsönöztek neki.
- Elnézést, Felség, hogy a gondjaimmal terhelem - mondta érdes gúnnyal.
- Felség a segged! - mondtam hirtelen felindulásból.
A számra vágtam. Gyűlöltem, ha így hívnak. De...honnan veszi, hogy felség vagyok? Lehet, csak poénkodik. Nagyon remélem.
A tanár felnevetett.
- Gondoltam, hogy zavar a titulusod, de hogy ennyire!
Gyilkos szemekkel ránéztem.
- Maga ilyet honnan tud? - kérdeztem.
Közelebb hajolt hozzám. Szemei a viharszürkéről vérvörösre váltott, majd legnagyobb döbbenetemre Ramsy hangján szólalt meg.
- Vigyázz velük, Felség - idézte a mondatot.
Pofon csattant az arcán, aztán már rohantam is el onnan. Nem egyszer megmondtam Ramsynek, hogy ne hívjon így utcán engem. Össze-vissza rohantam a városban. Nem álltam meg egy jó ideig. Kezembe vettem a telefonomat, tárcsáztam Ramsyt. Közben hátra néztem és felvillantak a vörös szemek. Tovább rohantam.
- Tán rossz villamosra szálltál fel? - vette fel Ramsy a telefont.
- Ramsy! - lihegtem a telefonba - Üldöz a biosztanárom!
Hallottam, ahogy felnyerít a röhögéstől.
- Ezt hogy érted ?! - kérdezte nevetve.
- Úgy...hogy....felpofoztam, mert....Felségnek nevezett és a te hangodon és szemeddel mondta azt hogy: Vigyázz velük, felség!
- NEM MEG MONDTAM, HOGY VIGYÁZZ VELÜK?! ANYÁMÉRT NEM TUDSZ VIGYÁZNI MAGADRA!!!
Erre megálltam.
- Na ide figyelj, te meg mi a francért mondod utcán, hogy Felség?! Azért te se vagy észnél, te állat!- sziszegtem a telefonba.
- Hol vagy? - kérdezte ingerülten.
Gyorsan körbe néztem, egy olyan táblácskát keresve, ami kiírja az utca nevet.
- Dark Street 01.-en vagyok.
- Rohanj onnan tovább, de rohadt gyorsan! Az már egy másik klán területe! Ki fognak nyírni, ha észreveszik, hogy bementél oda!- visította a telefonba.
Ijedten néztem körbe, majd megláttam egy csatornafedelet.
- Hol találkozunk? - kérdeztem.
- Buszállomás - mondta Ramsy.
Szó nélkül kinyomtam. Majd a csatornafedélhez mentem. Leraktam a táskámat, majd jobban megnéztem. Két ujjamat beledugtam a két lyukba, majd felemeltem a vasat. Magam mellé tettem, elkezdtem lemászni, táskámat a kezembe fogtam, visszahúztam a fedelet a helyére.
Szörnyű bűz csapott meg. Mondjuk ez itt megszokott, a csatornába kerül minden fajta szutyok, ami a világon létezik. Elindultam egy irányba. Mélyeket lélegezve engedtem ki lassan a mágiámat. A bűz erőteljesebb lett, ahogy a szaglásom jobban kitisztult, hallottam fentről az embereket, ahogy megnyúlt füllel és kiélesedett hallással füleltem, hogy merre megyek. Szemfogaim kitüremkedtek az ajkaim alól, ahogy megnyúltak. Hirtelen kipattant karmaim felhasították a kabátom ujját. De most nem ezzel foglalkoztam. Szemeim világítottak a vaksötétben, hogy lássak is valamit. Mondjuk, nekem éjjeli látásom van, mint a macskáknak. Bokacsizmámból kihúztam a tőrömet, amit mindig magamnál hordok. Magam elé tartva a fegyvert mentem a csatornában, hallgatva közben a fenti hangokat. Magam mögé is tekingettem, nehogy valami meglepetés érjen.
Felmásztam az egyik csatorna fedélhez és kilestem a lyukon. Egy csomó busz tárult elém. Egy nagy téren, sok oszloppal, amiken számok voltak. Gondolom én, ez a buszpályaudvar. Tenyeremet a vasra fektettem és felnyomtam a fedelet. Kimásztam a mocskos csatornából, visszatoltam a fedelet. Abban a pillanatban gurult elém egy motor. Sóhajtva omlottam Ramsy karjaiba. Ramsy szorosan ölelt. Majd a fejemre adott egy sisakot és elvitt magukhoz.
Egy szép tanyára vitt. Ahol sok állat volt és egy nagy ház.
- Siess be, ott majd anyu kezelésbe vesz - mondta Ramsy - Csatornaszagod van és úgy nem mehetsz gyerekekre vigyázni.
Bólintva siettem be a házba. Ott egy vörös hajú, kedves arcú nő futott elém és gyorsan becsukta mögöttem az ajtót.
- Hercegnő, hála az égnek, hogy nem esett baja - sóhajtott megkönnyebbülten. - Carly vagyok, Ramsy anyukája - mosolygott. - Jöjjön gyorsan, készítem magának a fürdőt, a ruhák ki vannak készítve, csak fürdeni kell és öltözni, aztán Ramsy viszi is vissza.
- Rendben - mondtam. - De lehetne az, hogy nem hív hercegnőnek és nem magáz le? Szerintem fiatalabb vagyok magánál - mondtam kedvesen. - Annabelle vagyok.
- Örvendek, Annabelle, na most nyomás a fürdőbe - tolt be a fürdőbe és engedett nekem vizet.
Magamra hagyott és meg gyorsan ledobtam a ruháimat. Beleugrottam a kádba, majd vagy 3-szor megmosakodtam. Hajat is mostam. Kiengedtem a fürdővizet és megszárítkoztam. Ramsy bejött és adott ruhát.
- Sietni kell - mondta, ahogy izzította be a hajsütőt.
Gyorsan felvettem a ruhákat. Ramsy rám nézett.
- Neked jobban áll a bőr, mint nekem - vigyorgott.
Lenéztem magamra. Észre se vettem, miket adott nekem ez a nőstény.
- Jesszus, Ramsy! Gyerekekre vigyázok majd, nem hapsizni megyek - mondtam.
- De a bátyjuk azért jól nézne ki meztelen az ágyban, ugye ? - kacsintott, mire én elvörösödtem.
Felnevetett, majd leültetett egy székre és se perc alatt megcsinálta a hajamat. Majd kirohantunk, felpattantunk a motorra megint és elvitt a címre, amit Nolan lejegyzett nekem. Kirakott a háztól egy saroknyira, onnan sétáltam. Megnéztem a házszámokat. Majd mikor megtaláltam a házat, becsöngettem. Bentről gyerek sikításokat lehetett hallani. Talán mégse fogok bírni velük?
- Jó napot, tanár úr - mondtam tisztelettudóan.
- Remélem, valamelyik szülőd megtisztel délután a jelenlétével - mondta faarccal.
- Persze, tanár úr - forgattam meg a szemeimet.
- Ha ő is olyan szemtelen, mint te, már élvezetes délután lesz - sóhajtott.
- Hehe, anya ellentéte vagyok, nem lesz gond a szüleimmel. - mosolyodtam el.
- Remélem is. Még rengeteg dolgom van, rövidre fogom fogni a szülőit. Hihetetlen, hogy miért nem tudnak szólni időben - szívta a fogait.
- Ilyen a tanárkodás - vigyorogtam. - Elhiszem, hogy nehéz - ültem le az egyik padra.
- Főleg, hogy nem is ez a főállásom - mormolta halkan, de meghallottam.
- Így járt - csúszott ki a számon. Másik irányba kezdtem nézelődni.
Ő rám pillantott. Lassan elmosolyodott, piercingei pedig igazán gonosz kinézetet kölcsönöztek neki.
- Elnézést, Felség, hogy a gondjaimmal terhelem - mondta érdes gúnnyal.
- Felség a segged! - mondtam hirtelen felindulásból.
A számra vágtam. Gyűlöltem, ha így hívnak. De...honnan veszi, hogy felség vagyok? Lehet, csak poénkodik. Nagyon remélem.
A tanár felnevetett.
- Gondoltam, hogy zavar a titulusod, de hogy ennyire!
Gyilkos szemekkel ránéztem.
- Maga ilyet honnan tud? - kérdeztem.
Közelebb hajolt hozzám. Szemei a viharszürkéről vérvörösre váltott, majd legnagyobb döbbenetemre Ramsy hangján szólalt meg.
- Vigyázz velük, Felség - idézte a mondatot.
Pofon csattant az arcán, aztán már rohantam is el onnan. Nem egyszer megmondtam Ramsynek, hogy ne hívjon így utcán engem. Össze-vissza rohantam a városban. Nem álltam meg egy jó ideig. Kezembe vettem a telefonomat, tárcsáztam Ramsyt. Közben hátra néztem és felvillantak a vörös szemek. Tovább rohantam.
- Tán rossz villamosra szálltál fel? - vette fel Ramsy a telefont.
- Ramsy! - lihegtem a telefonba - Üldöz a biosztanárom!
Hallottam, ahogy felnyerít a röhögéstől.
- Ezt hogy érted ?! - kérdezte nevetve.
- Úgy...hogy....felpofoztam, mert....Felségnek nevezett és a te hangodon és szemeddel mondta azt hogy: Vigyázz velük, felség!
- NEM MEG MONDTAM, HOGY VIGYÁZZ VELÜK?! ANYÁMÉRT NEM TUDSZ VIGYÁZNI MAGADRA!!!
Erre megálltam.
- Na ide figyelj, te meg mi a francért mondod utcán, hogy Felség?! Azért te se vagy észnél, te állat!- sziszegtem a telefonba.
- Hol vagy? - kérdezte ingerülten.
Gyorsan körbe néztem, egy olyan táblácskát keresve, ami kiírja az utca nevet.
- Dark Street 01.-en vagyok.
- Rohanj onnan tovább, de rohadt gyorsan! Az már egy másik klán területe! Ki fognak nyírni, ha észreveszik, hogy bementél oda!- visította a telefonba.
Ijedten néztem körbe, majd megláttam egy csatornafedelet.
- Hol találkozunk? - kérdeztem.
- Buszállomás - mondta Ramsy.
Szó nélkül kinyomtam. Majd a csatornafedélhez mentem. Leraktam a táskámat, majd jobban megnéztem. Két ujjamat beledugtam a két lyukba, majd felemeltem a vasat. Magam mellé tettem, elkezdtem lemászni, táskámat a kezembe fogtam, visszahúztam a fedelet a helyére.
Szörnyű bűz csapott meg. Mondjuk ez itt megszokott, a csatornába kerül minden fajta szutyok, ami a világon létezik. Elindultam egy irányba. Mélyeket lélegezve engedtem ki lassan a mágiámat. A bűz erőteljesebb lett, ahogy a szaglásom jobban kitisztult, hallottam fentről az embereket, ahogy megnyúlt füllel és kiélesedett hallással füleltem, hogy merre megyek. Szemfogaim kitüremkedtek az ajkaim alól, ahogy megnyúltak. Hirtelen kipattant karmaim felhasították a kabátom ujját. De most nem ezzel foglalkoztam. Szemeim világítottak a vaksötétben, hogy lássak is valamit. Mondjuk, nekem éjjeli látásom van, mint a macskáknak. Bokacsizmámból kihúztam a tőrömet, amit mindig magamnál hordok. Magam elé tartva a fegyvert mentem a csatornában, hallgatva közben a fenti hangokat. Magam mögé is tekingettem, nehogy valami meglepetés érjen.
Felmásztam az egyik csatorna fedélhez és kilestem a lyukon. Egy csomó busz tárult elém. Egy nagy téren, sok oszloppal, amiken számok voltak. Gondolom én, ez a buszpályaudvar. Tenyeremet a vasra fektettem és felnyomtam a fedelet. Kimásztam a mocskos csatornából, visszatoltam a fedelet. Abban a pillanatban gurult elém egy motor. Sóhajtva omlottam Ramsy karjaiba. Ramsy szorosan ölelt. Majd a fejemre adott egy sisakot és elvitt magukhoz.
Egy szép tanyára vitt. Ahol sok állat volt és egy nagy ház.
- Siess be, ott majd anyu kezelésbe vesz - mondta Ramsy - Csatornaszagod van és úgy nem mehetsz gyerekekre vigyázni.
Bólintva siettem be a házba. Ott egy vörös hajú, kedves arcú nő futott elém és gyorsan becsukta mögöttem az ajtót.
- Hercegnő, hála az égnek, hogy nem esett baja - sóhajtott megkönnyebbülten. - Carly vagyok, Ramsy anyukája - mosolygott. - Jöjjön gyorsan, készítem magának a fürdőt, a ruhák ki vannak készítve, csak fürdeni kell és öltözni, aztán Ramsy viszi is vissza.
- Rendben - mondtam. - De lehetne az, hogy nem hív hercegnőnek és nem magáz le? Szerintem fiatalabb vagyok magánál - mondtam kedvesen. - Annabelle vagyok.
- Örvendek, Annabelle, na most nyomás a fürdőbe - tolt be a fürdőbe és engedett nekem vizet.
Magamra hagyott és meg gyorsan ledobtam a ruháimat. Beleugrottam a kádba, majd vagy 3-szor megmosakodtam. Hajat is mostam. Kiengedtem a fürdővizet és megszárítkoztam. Ramsy bejött és adott ruhát.
- Sietni kell - mondta, ahogy izzította be a hajsütőt.
Gyorsan felvettem a ruhákat. Ramsy rám nézett.
- Neked jobban áll a bőr, mint nekem - vigyorgott.
Lenéztem magamra. Észre se vettem, miket adott nekem ez a nőstény.
- Jesszus, Ramsy! Gyerekekre vigyázok majd, nem hapsizni megyek - mondtam.
- De a bátyjuk azért jól nézne ki meztelen az ágyban, ugye ? - kacsintott, mire én elvörösödtem.
Felnevetett, majd leültetett egy székre és se perc alatt megcsinálta a hajamat. Majd kirohantunk, felpattantunk a motorra megint és elvitt a címre, amit Nolan lejegyzett nekem. Kirakott a háztól egy saroknyira, onnan sétáltam. Megnéztem a házszámokat. Majd mikor megtaláltam a házat, becsöngettem. Bentről gyerek sikításokat lehetett hallani. Talán mégse fogok bírni velük?
