Egyszer alszok jót ebben a házban, akkor is felkelt valaki! Komolyan mondom, amióta itt vagyunk Maszattal, egyszerűen nem bírtam végig aludni egy éjszakát se.
Valamiért nekem a szomszéd szobának a kisugárzása olyan.... sötét. Úgy érzem, hogy valaki figyel engem ott bent. Ettől egyszerűen nem érzem magam biztonságban.
Tehát nyomós okom van arra, hogy minden éjszaka megvárom, hogy Nolan elaludjon, majd bemászok mellé. De egy szava se lehet. Mindig az ágy másik végébe fekszek, ő nyomul az én oldalamra.
Zavartan ültem fel az ágyban.
- Hmm.... Mi történt? - dörzsöltem meg a szememet.
- Majdnem elcsábítottál, de szerencséd, hogy úriember vagyok - hallottam a rekedtes, még kissé álmos hangot.
Hátra néztem és éreztem, hogy elvörösödik az arcom. Premier plánba láttam azokat a tökéletes haskocákat meg azt az izmos mellkast. Az az isteni boxer meg hagyta látni azt a bizonyos V vonalat is, amit nem minden pasi engedhet meg magának.
Ajkamba haraptam, de ahogy feljebb néztem a pasin, olyan öntelt vigyorral találtam szembe magamat. Mit is vártam?
Mondjuk van mire vernie magát, hisz ilyen teste csak annak van, aki foglalkozik is magával.
Összefutott a nyál a számban. Be kell látni, Nolan dögös, nagyon. Minden nő álma.
- Bocsánat, ha rosszat álmodsz majd ezek után miattam - vontam vállat, ahogy az ágy másik felébe húzódtam, majd visszabújtam a takaróm alá, amit magammal hoztam át a szomszéd szobából.
- Itt az ideje szerintem, hogy beszéljünk arról, miért is van egy hálótársam mostanság - a hangja szinte a fülembe szólt. - Nem panaszkodom, csak szeretném tudni az okát.
- Rémisztő a vendégszoba - szóltam hátra a vállam felett.
Nem fogok neki hazudni. Ha egyenes vagyok vele, akkor nem lehet ebből baj. Pár másodperc csend következett. Majd egy fura hang. Mintha valaki fulladozna mögöttem.
- Ha ki mersz nevetni, megsértődök. - szólaltam meg megint.
- Csak jót mosolyogtam, démonka - egy vastag kar fonódott a derekamra és a nagy meleg test a hátamhoz simult.
Éreztem a mosolyt a tarkómon.
- Démonka? - feltámaszkodtam a könyökömre és hátra néztem rá. Teljesen hozzám volt simulva.
- Az vagy, shh, aludj, ne nézz rám - visszarántott vízszintesbe.
- Miért ne nézzek rád?
- Mert szörnyen nézek ki - mondta lányos hangon hirtelen.
Felkacagtam.
- Te mindig jól nézel ki, ne aggódj ezen. - súgtam, miután befejeztem a nevetést.
A párnába fúrtam a fejemet, majd behunytam a szemeimet. Szinte egyből elaludtam az erős karok közt, amik közt semmi baj nem érhetett.
XXXXX
Arra keltem fel, hogy fel-le ugrál alattam az ágy. Kicsivel az ébredés után rájöttem, hogy Dave és Izzy ugrálnak az ágyon.
Mikor észrevették nyitott szemeimet, Izzy rám ugorva kiszorította a tüdőmből a levegőt. Ez már kevésbé volt kellemes.
- Sikerült! - hajolt az arcomba a kislány nagy büszke mosollyal az arcocskáján - Élsz!
- Miért ne élnék, picúr? - vettem egy mély levegőt alatta.
- Bátyó mondta, nézzünk meg, élsz-e még! - elterült rajtam a kis test. - Ugye élsz?
- Élek, élek csak aludtam, törpilla. - simogattam meg a haját.
Imádom ezt a kiscsajt, tömör gyönyör esküszöm.
- Menjünk le! - mondta Dave határozottan, ahogy leugrott az ágyról. Izzy lelkesen követte.
Hátranézve nem láttam magam mögött Nolant, így felkeltem én is. Arra gondolta, hogy biztos mosdóban van vagy a gyerekek szobájában pakol. Felvettem a földre dobott köntösömet, mivel tudom, hogy oda ejtettem le hajnalban. Indultam le a földszintre. Megcsapta az orromat a finom rántotta és a pirítós illata.
Ráadásul az isteni rántotta és pirítós illatra rájött a sülő bacon is, ahogy elszaglásztam a levegőben.
Alig két perc kellett, mire rájöttem. Megelőzött a szemétke a reggeli készítéssel!
- Jó reggelt! - köszöntem, ahogy beléptem a gyerekek után.
- Jó reggelt! - mosolygott rám a bűnös. - Bocsi, hogy felkeltettek, csak nem akartam, hogy elkéssünk az iskolából.
- Nem késtünk volna el. - raktam keresztbe a kezeimet a mellkasom előtt. - Mindig én csinálok reggelit, nem?- kérdeztem.
- Eddig mindig én csináltam reggelit - vont vállat. - Ülj le és egyél nyugodtan.
Durcázva huppantam le az egyik székre, a kicsikkel szemben. Ők egymás mellett voltak, még pizsamában. Nagyon édesek voltak a kócos hajukkal és a gyűrött, ruhácskákkal, amik rajtuk voltak.
Alig telt el 3 perc, kaptam magam elé egy kávét. Kíváncsian beleittam. Olyan volt, ahogyan szeretem. Meglepve néztem Nolan-re.
- Honnan tudtad, hogy hogyan szeretem a kávét?- kérdeztem.
- Tökéletes pár-alapanyag vagyok, még szép, hogy tudom - mondta egoista mosollyal. - Várj, mielőtt megkapom a szemforgatást, Dave-nek köszönd. Tegnap látta, ahogy elkészíted és leadta nekem a drótot.
Elmosolyodtam, ahogy a kisfiúra néztem. Tudtam én, hogy kedvel engem,csak lehet nehezebben nyitódik az új emberek irányába.
Megittam a kávémat Nolannel és megreggeliztünk mindannyian. Ezek után mindenki ment öltözni. Én gyorsan felöltöztem a vendégszobában, majd adtam Maszatnak is reggelit.
Hajamat kifésültem meg fel is vittem egy kis sminket az arcomra.
Mosolyogva húztam el a függöny. De ami az ablak mögött várt engem, az sikításra késztetett.
Be is húztam a függönyt.
Mit keres itt? Honnan tudta, hogy itt vagyok? Mike egy félőrült ezt eddig is tudtam. De hogy idáig eljöjjön azért, mert engem akar? Miért nem bír elengedni?
Elléptem az ablaktól. Láttam az árnyékát, ahogy közelebb jön az ablakhoz, majd felemelve az öklét beveri az ablakot.
- Nolan! Nolan! - kezdtem volna sikítozni, de hirtelen elment a hangom.
-Sshh, Annabelle. - emelte fel a mutatóujját Mike, szemei vörösen villogtak, szénfekete aurája volt.- Velem jösz és nem lesz semmi bajod. - mondta, ahogy közelebb jött hozzám.
Kezét a szemem előtt vitte el felém fordított tenyérrel. Számomra meg az egész világ megszűnt.
Minden elsötétült. A sötétségben egy ismerős jelenet ragadott magával.
- Gyerekkorunkban nekem adtad a kezedet. Most miért gondoltad meg magad?- kérdezte tőlem Mike.
- Azért, mert még nem akarok férjhez menni. - húztam ki magam. - 16 éves vagyok, élni akarok még. Nem pedig gyereket szülni meg egy háztartást vezetni. Ez nem nekem való.
- Ez nem fair! Most kell megkérnem a kezedet, mert olyan korba léptél, ami nagyon fontos. Le fognak csapni a kezemről. Én akarlak elvenni, semmi kedvem harcolni másokkal a kezedért. Mondj most igent és elkerülhetjük a konfliktusokat. - fogta meg a kezemet.
- Ha így állsz hozzá a dolgokhoz, hogy nincs kedved harcolni a kezemért más hímekkel, akkor soha nem megyek hozzád, mert annyit se érek neked, hogy kardot ragadj. - rántottam el a kezeimet a kezeiből.
- Akkor küzdök érted. Meglátod, küzdeni fogok! - emelte fel a hangját.
- Nem fogsz! Nem érdekelsz mától, megértetted?! Menj el, nem vagyok rád kíváncsi. - ezzel elintettem a férfit, aki tetszett, de nem szerettem bele. Soha nem is fogok egy ilyen romlott lelkűbe belehabarodni.
Mike szemei felvillantak, lassan a kék szemek bevörösödtek és mérges grimaszba bújt az arca.
- Megszerezlek, ha akarod ha nem! Remélem, világos voltam. - morogta túlvilági hangon. - Már csak azért is, hozzám fogsz jönni, mert nem-et mondtál.
Ezért van az, hogy ez a félőrült kerget engem és el akar vinni.
