20. rész (Annabelle szemszög)

Kimerülten adtam vacsit Maszatnak is. A gyerekek már aludnak, ha minden igaz. Azt hittem, másodjára jobban fognak viselkedni. Hihetetlen, milyen visítást letudnak nyomni egy tábla csokiért. Most nem adtam nekik és rosszabbak voltak mint tegnap. Szegény Maszatka is az ágy alatt bújkált végig.
Míg a pici kisállat a konyhában falatozott, gyorsan összeszedtem a nappaliban meg úgy az egész házban a játékokat. Ezek után felsepertem a tegnapi törött vázát a kanapé alól. Majd sóhajtva felmásztam a fürdőbe és ott kezdtem feltakarítani. A gyerekek fürdővízének 90%-a a padlón volt. A csempéken habocskák voltak. A wc papír le volt tekerve teljesen. A tükör is tiszta víz volt. Ohh basszus, és még festettek is a konyhában!
Nem is kéne azon csodálkoznom azon, hogy a fürdőszobai kézmosókagyló tele van színes foltokkal. De legalább megfürödtek, tiszták és egészségesek. És remélhetőleg alszanak.
Nem tudom mennyi idő telt el, míg takarítottam. De egyszer csak kis hangokra lettem figyelmes, amit Maszatka adott ki a földszinten. Gyorsan kikukucskáltam a fürdőszobai ablakból és megláttam Nolan kocsiját.
Jajj nekem, hazaért, én meg csuromvíz és izzadság vagyok!
Nehéz lépteket hallottam, ahogy közelednek a fürdőszoba felé. A tükörbe néztem és elborzadtam magamtól. A hajam csupa kóc, ráadásul szerintem Izzy kis bubis rágója is benne maradt, az arcom tiszta festék ahogy a pólóm meg a nadrágom is. Arról nem is beszélve hogy még mindig enyhén nedves a ruházatom. Egyre jobban hallatszottak a hangok én meg hirtelen ötlettől vezérelve a kád szélére ültem és próbáltam lazának tűnni.

Nolan fekete üstöke nemsoká meg is jelent az ajtóban. Látszott rajta, hogy pár másodperc kell neki a látvány feldolgozásához. 

- Öhm, szia - köszönt egy kis mosollyal. - Hát, te?
Elpirultam. Teljesen üres volt az agyam. A pillantásom a mellettem felakasztott törölközőre esett. Az is festékes volt! Szerencsére Nolan az ajtóból nem vehette észre hisz pont olyan szögben volt hogy én vettem észre csak.
Gyorsan le is kaptam onnan. Magam elé tartottan úgy hogy a tiszta rész Nolan felé legyen.
- Épp...... Készültem tusolni de rájöttem nem régiben hogy a vendég szoba lent van - heherésztem ahogy eloldalaztam mellette. - A gyerekek angyalok voltak - tettem hozzá és leiszkoltam a lépcsőn. A lenti fürdőbe menekültem. A házban már mindenhol rend volt. Tiszta volt minden, a játékok a helyükön, az asztalok le vannak takarítva, el van mosogatva, a fürdőt is rendbe tettem. Bementem volna a lenti fürdőbe, ha valaki nem kapja el a kezemet.

- Fürdés előtt jobb kivágni a rágót - mondta Nolan, akinek erős keze a csuklómra fonódott. - Hidd el, tapasztalatból mondom.
Magamhoz szorítottam a törölközőt véletlen se lássa meg a foltot, mert biztos vérszemet kap.
- Hogyan gondoltad kivágni? - kérdeztem rá.

- Egy gyerekekkel foglalkozó ismerősömtől kaptam egy vazelinszerű valamit, ami jóval kevesebb hajjal kiszedi a rágót.
Csak ott álltunk néztünk egymásra, tekintetünk egybekapcsolódott és hirtelen melegem lett. Fekete szemeiben vidámság honolt, ahogy néztem. Viszont pár másodperc után, megváltozott ez és valami megfoghatatlan, sötétebb érzés ragadott meg, ami nem akart ereszteni. Éreztem hogy az arcom felforrósodik és a pirulás a fülemig terjedt.
- Akkor....hozod azt a valamit vagy nem? Vagy most mi lesz? - törtem meg a csendet, mert már kezdett kínos lenni.

Nolan arca is kicsit kipirult, ahogy furán megrázta a fejét. Mintha valamit ki akart volna rázni belőle. 

- Hozom is, két pillanat - mondta elmélázva, ahogy sarkon fordult és eltűnt a konyha irányába.
Visszafordultam a tükörhöz. Próbáltam azért a körmeimmel kiszedni a rágót a hajamból. Teljesen elvörösödtem.
Kis kocogó körmöket hallottam, ahogy Maszat besétált hozzám a fürdőbe. Mosolyogva néztem le rá.
- Szia, Maszatka. Ugye hogy jól viselkedtek a gyerekek? - simiztem meg az apróságot.
A kutya a kicsi nyelvecskéjével kezdte nyalogatni a kézfejemet. Mosolyogva hagytam neki. Megsimogattam a kis pofiját. A kiskutya boldogsága rám is átragadt és kuncogva vettem fel és öleltem magamhoz. Az imádnivaló kis lényecske heves csaholással fogadta a szeretgetésemet.
Lépteket hallottam az ajtó felől és letettem a kutyust a földre.
Felnéztem és vártam, hogy a helyes bátyja a két rosszcsontnak bejöjjön megint azzal a különleges szerrel, ami kiszedi a hajamból a rágót.

- Szerencséd van, még van a palackban - tért vissza a srác, kezében egy... samponos flakonnal?
Kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- Ha tudom, hogy samponnal jössz vissza, akkor inkább nem küldelek érte, hisz itt is van - fogtam a kezembe egy másik samponos flakont.
- Ez nem közönséges sampon. Csak ebbe tettem, hogy a kicsik ne akarják megenni - mondta Nolan, ahogy a kezébe nyomott egy kicsit és eperillatú, rózsaszín paszta lett a nagy tenyere közepén.
Finoman a kezembe fogtam Maszatot, hisz cibálni kezdte a fiú farmerját. Simiztem a fejét, közben a fejemet előre hajtottam Nolannek. Szemeim előtt a két nagy kéz összedörgölte a pasztát és a fejemet kezdte masszírozni. Ijesztően, korát meghazudtolóan nagy volt mind a keze, illetve mind ami a látóterembe került így, behajolva. Éreztem, hogy felforrósodik az arcom. Összeszorítottam az ajkaimat és csendben élveztem a matató kezeket a fejemen. A ruhám foltos lett, csak most vettem észre. Van rajta narancslé, paradicsomszósz, meg puding. Néha kezdem azt érezni hogy a két kis angyalka direkt belém törli a kezét/szájacskáját. Vagy direkt öntik rám a narancslevet. Behunytam a szemeimet. Dorombolni támadt kedvem attól hogy matatnak a fejemen.
Egy sóhaj szaladt ki a számon.
Fáradt vagyok és érzem hogy borzalmasan nézek ki.
- Megviselt a mai nap, igaz? - morajlott a srác hangja, miközben szépen a zuhanyzóhoz hátrált velem.
- Aranyosak a gyerekek és jól viselkedtek. - tértem ki a kérdés elől.
- Nem kell megjátszanod. Így is hatalmas szívességet tettél nekem, hogy hajlandó vagy rájuk vigyázni. Holnap elviszem őket magammal, nem muszáj vigyáznod rájuk.
- Nem játszom meg magam! Tényleg ügyesek és aranyosak. Szívesen vigyázok rájuk - még ha kitépik a hajamat akkor is, gondoltam.
- Valóban? Lenyűgöző - mondta, ahogy a fejemet a víz alá állította és szó nélkül megmosta a hajamat.
A rágógumi a lábam mellé esett és tényleg, húzás és sok haj nélkül sikerült kivennie. Hirtelen kapaszkodtam meg az erős karokban. Maszat kiugrott az ölemből és kiszaladt a fürdőből. Nekem kicsit hátra kellett dőlnöm, hogy Nolan alaposabban meg tudja mosni a hajamat. Olyan meghitt volt az egész, mint valami elcsépelt romantikus történet.
- A többi a te reszortod. Kivéve, ha velem akarsz fürdeni - mondta félreérthetetlen hangsúllyal.
Perverz. Tagadhatatlanul perverz. Kinyitottam a szemeimet és szembe néztem vele.
- Örülnél neki, ugye? - kérdeztem meg.
- Én emlékszem a reggelre. A reggelünkre. Akkor nem tiltakoztál - mondta egy féloldalas mosollyal.
- Félálomban voltam. Képzeld el. Te mit reagálnál, ha arra kelnél, hogy dörgölőzök?
- Azt suttognám, hogy 'csináld még, démonka, teljesen megőrjítesz' - vigyorgott.
Hirtelen megint melegem lett, nyakamig elvörösödtem.
- Démonka?
- Igen. Szerintem illik rád. Főleg a kajás húzásod után Raphael óráján - közben kezét elvette a fejemről. - Kész. Teljesen rágómentes lettél. Szólj, ha segítségre van szükséged a fürdéshez - közben kiment a fürdőből.
- Köszönöm - kuncogtam.
Hihetetlen ez a fiú. Nagyon sok a titkolni valója, érzem.
Ahogy azt is érzem, hogy rengeteg szeretetet érez a kistesói iránt, mindent megtesz értük. Engem is eltörölne a közelükből, ha valami olyat csinálnék. Mondjuk, ezt a két kis lelket ki bántaná? Rájuk kell csak nézni és elolvad a legfagyosabb szív is. Nem lehet rájuk haragudni, akkor sem, ha rágógumit kennek hajadba, vagy csak rád borítanak egy tál levest. Mindent olyan édesen csinálnak, legalábbis az én szívem nem haragszik rájuk. Sehogyan sem.
De ez a fiú. Tele van titkokkal, érzem, kíváncsivá tett engem. Nagyon....
Gondolatmenetemet Maszat szakította félbe, ahogy megharapta a lábamat.
- Jól van, téged is megmosdatlak elsőnek - dünnyögöm, ahogy a kezembe veszem.
A kád felé fordulok és csendben elkezdtem az esti rutinomat a  kutyusommal.