4. rész (Annabelle szemszöge)

Mindjárt kezdődik az órám, én meg nem vagyok még kész a beiratkozással. Itt vagyok a DÖK-ös terem előtt, várok a soromra.

- Maga mit csinál itt, kisasszony? - hallottam meg egy vékony hangot magam mögül.

Ijedten fordultam a hang felé, mire egy ijesztő nénit láttam meg felém tartani.

- Én...Én... - dadogtam.

- Azonnal menjen órára! - kezdett terelgetni engem.

- De nem tudom, hol lesz órám - cincogtam.

- Mi az, hogy nem tudja?!

- Hát...új vagyok - mondta halkan.

- És maga itt van kint?! Miért nem megy be?

Erre nem tudtam mit szólni. A nő fogta magát és berántott a terembe. Egy csomó mappát meg szekrény pillantottam meg.

- Ide, kedveském, ide - intett a néni.

Olyan gyorsan adogatta a papírokat, hogy elolvasni nem is volt időm. Csak aláírtam mindent. Mire észhez tértem, a kezemben volt az órarend, meg az a papír, hogy mától itt tanulok. 

- Nyomás földrajz órára - mondta a néni, aki szabályosan kitolt engem a teremből.

Bátortalanul elmentek a folyosó végére. Háromszor végig mentek a sulin, mire leesett, hogy az órarendre vannak írva a teremszámok. Így már egyből bátrabban mentem. Gyorsan megis találtam. Bekopogtam, bementem, illendően bemutatkoztam, végül leültem egy üres helyre.

Kipakolás után felnéztem a táblára és megláttam kedvenc országomat, Spanyolországot. Csendben figyeltem, mikor megéreztem, hogy figyelnek. Ez egy ideig nem is zavart. De azért az óra felénél kezdte kiverni a biztosítékot.

Lassan körbe néztem a teremben, megtaláltam. Elsőnek megijedtem a fiútól, aki leghátul ült egyedül. Nagyon sötét haja van és azok a szemek... Húha! De miért bámul? Mi az amit rajtam bámulni lehet? Lehet, hogy nagy idomaim vannak, de ha meglátom, hogy néz, ne nézzen már! Ez egy kicsit zavarba ejtő. Mások ilyenkor mit szoktak csinálni? Tudom, hogy hülyén hangzik, de teljesen tanácstalan lettem. Mosolyogjak rá vagy mutassak be neki? Ezeket inkább hanyagolom, inkább majd szünetben megkérem, hogy ne nézzen.

-Ne most essen szerelembe a két új tanuló!- szólt ránk a föci tanár.

Pirulva fordultam el.

- Elnézést tanár úr - mondtam halkan.

Menet közben rájöttem, hogy ő az osztályfőnököm is.

Kicsöngettek. Meg kell kezdenem az akciót! Szünetben mentem is, de szem elől tévesztettem. Megnéztem a folyosón, a termekben. Most vagyok az udvaron, mikor valaki berántott egy sötétebb helyre.