6. rész ( Annabelle szemszöge)

Lecicázott! Hogy volt mersze?! Engem?! Egy hercegnőt?! Azt hiszi, övé  a világ, mert edzeni jár. Legalábbis gondolom, hogy jár valahova. Mivel az ilyen izmokat nem a szél hordja össze. Alig bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. A mellkasa biztos olyan kemény, mint a szikla...az a kerek fenék meg...
El ne ájulj már tőle, Annabelle, térj már észhez. Egy szemtelen tini fiú testére gondolsz. Ráadásul a meztelen változatára.
Megráztam a fejem és mentem biológiára. A szekrényemben kicseréltem a könyveimet és bezártam a mini tárolómat.
Merre van a biosz terem? Hmm...van még 10 percem. Akkor gyorsan körbe megyek a suliban, hátha meglelem azt a kistáblát, amin rajta lesz, hogy :BIOLÓGIA TEREM. Második emelet, 135-ös ajtó. Megjegyeztem. Benyitottam. Még a tanár sehol. Csak pár gyerek volt a teremben. Leültem egy üres padba és elrendeztem a cuccaimat. Csendben vártam be a tanárt. Nem sok kedvem van tanulni, főleg úgy, hogy már réges- rég megtanultam ezeket. Miért kellet apának beíratnia egy gimnáziumba? Nem hogy hagyna engem szórakozni, míg száműzve vagyok.
Felnéztem a táblára és leolvastam az óra címét.
Elég unalmas órám lesz...
Sejtek és gének......tiszta izgi...
Magamhoz vettem a füzetemet és felírtam a címet. Majd a tankönyvben is megkerestem azt az oldalt, ahol ez van. Megigazítottam a szemüvegem az orromon és olvasni kezdtem. Megszólalt a jelzőcsengő és mindenki berontott a terembe. Senki nem ült mellém. Nem is baj, legalább nem fog zavarni egy lélek se.
-Olyan szexi a helyettesítő tanár!- hallottam a hátam mögül a csajok csevegését.
Megforgattam a szemeimet és olvastam volna tovább, ha be nem csengettek volna. Sóhajtva csuktam be mindent és vártam be a tanárt. Becsukódott az ajtó. Mindenki a tanárra nézett. Én is rápillantottam.
Hát...ha lett volna nálam fémdetektor akkor kiakadt volna, az biztos. Hogy fér ennyi piercing egy emberre? Nekem csak a ködökömben van egy fekete gömböcske, azt se mutogatom, mivel tudom, hogy tilos a gimiben. Dehát na! Majdnem elővettem a telefonomat, hogy lefotózzam magamnak.
Kerek szemekkel kezdtem el számolni a férfi arcán lévő piercingeket.
Észre is vette, hogy mennyire figyelem, szerintem szóvá is tette volna, ha nem jön be az osztályfőnököm.
- Elnézést, hogy megzavartam az órát, de be kell jelentenem, hogy Mr Siverblode - intett a férfire - Fogja megtartani a szülőit helyettem, nekem továbbképzésem lesz. Viszontlátásra - mosolygott, majd elment.
Visszanéztem a férfira, akinek szintén olyan döbbent feje volt, mint mindenkinek.
Szerintem nem tudott erről az információról.
- Ebben az iskolában amúgy divat előre szólni? - kérdezte a tanár.

Erre mindenki zavartan dadogni kezdett. Én vállat vontam.

-Nekünk csak akkor szólnak, ha kell- mondtam.

- Éppen ez az. De a tanároknak is csak akkor szólnak. Mi van, ha délutáni programom van?! - sóhajtott. - Na, mindegy. Kezdjük az órát. Hiányzókat kérem.
-Édesanyám mondjuk nagyon hiányzik - motyogtam, mire mögöttem felnevettek a többiek. - Nekem legalábbis nagyon hiányzik az én anyukám, a többieknek is hiányzik? - fordultam hátra.
Mindenki helyeselt.

- Ismerem a poént, ha-ha - mondta fapofával. - Gyere, humoroska, gyere ki és mondd el a hiányzókat.
-Miért kéne nekem ahhoz kimenni? Hiányzik egy nagy darab, kigyúrt gyerek, akinek fekete haja van és szeret sötétbe rángatni embereket, meg a DÖK elnök mert dolga akadt.

- Fantasztikus. Akkor Nolan Yvern és a kis DÖK-elnök, de ő nemsoká befut - írta fel a füzetbe.
Vállat vontam, majd elkezdtem kifelé bámulni az ablakon.
A padban lévő csavart piszkáltam, mikor felfigyeltem, hogy a tanár megint engem figyel.
-Tessék mondani - mondtam tisztelettudóan.

- Semmi különös. Érdekes a... kinézeted - mondta mosolyogva, majd hozzákezdett az órához.

Érdekességeket mondott és néha kétértelmű poénokkal, vicces pofákkal vette a dolog élét. Némelyik poénja olyan rossz volt, hogy nem bírtam nem nevetni. De torkomra fagyott a nevetés, mikor a láttam, hogy a tanár megkarcolta a kezét és az a pici seb egyből be is gyógyult. Még csak piros se volt. Észrevétlenül elővettem a mobilomat és a pad alatt írtam Ramsynek.

Köhintést hallottam a vállam mögül. 

- Nem ma jöttem le a falvédőről, Annabelle - mondta a tanár szinte ijesztő mosollyal.
Lezártam a telefonomat.
-Arra mondjuk meg én vagyok kíváncsi, milyen C-vitamint szed- raktam el a telefont.

- Már ismerkedni akarsz? - kérdezte incselkedve. - Bocsi, diákkal nem kavarok.
-Én se egy kincsesládával - néztem végig rajta - Néhány testékszer még tetszik is de ez már sok nekem.

- Nem is neked kell tetszenem, szóval ezt megbeszéltük - mondta, ahogy felegyenesedett. - De attól még kérem a telefont - nyújtotta a kezét.
-Én ezt oda nem adom - ellenkeztem.

Ekkor rontott be valaki az ajtón. Az izompacsirta volt az. Lihegett, mintha futott volna. Áldottam az eget, elvonta a tanár figyelmét. Ránéztem az órára.
- Sikerült elintézni, Nolan? - kérdezte kedvesen a tanár. 

- Igen, maximálisan. 

- Akkor ülj le a maradék 10 percre.
Én elkezdtem meglapulni a tanár úr mellett.

- Ha most nem adod ide, nem fogod visszakapni az óra végén - mondta a szőke rám sandítva.
-Ha most nem adom vissza, akkor majd az igazgatónál fog landolni?- kérdeztem rá.

- Nem. Nolannél. És ő majd eldönti, hogy minek a hatására adja vissza.
Értetlenül néztem fel rá.
-Ennek így mi értelme van?

- Raphael, ne használj engem a gyermeteg büntetéseidhez. Egyszerűbb, ha az igazgatónál landol - mondta Nolan. - Mindig túlbonyolítod a dolgokat.
Ja, hogy ezek ketten ismerik egymást! Nem csoda, hogy mindketten furcsák...
-Kérem vissza óra végén ....- motyogtam, ahogy odaadtam a mobilomat.

- Ott lesz az asztalon - mondta, ahogy beletette a kosárba az asztalon.

Már volt ott pár mobil. Többen is próbálkoztak órán.
-Hogy állna a hátadba a hajnali görcs....-súgtam magam elé. Mögöttem már megszakadtak.
-Ti meg min röhögtök? -fordultam hátra.

- Raphael, ne szopassál már! Tuti nem vettétek végig ezt a 20 oldalt! És házi dolgozat?! - hallatszott Nolan hangja.
-Füzetvázlatot is írtunk - mutattam fel neki egyből az A4-es teleírt lapocskát a füzetemben.

- Magántanuló vagy, ráérsz - vont vállat a tanár.

Nolan sziszegve fújta ki a levegőt. Elfogadta a felé nyújtott lapokat és kivette a tanár kezéből. 

- Jó. Nap végére kész lesz.
Én vissza fordultam a tábla felé és elkezdtem rajzolgatni a füzetembe.
Nemsoká kicsengettek. A piercinges elköszönt, összeszedte a cuccát, de még az ajtóból visszaszólt.

- Várom szeretettel a szülőket.
Én erre elkezdtem gondolkodni, hogy ugyan honnan szerzek szülőt, mivel én nem mehetek el a szülőire. Összepakoltam és magamhoz vettem a mobilomat.
Kimentem az udvarra és leültem az egyik padra. Folytattam a rajzolást a füzetembe, a királyságom címerét rajzoltam, amin egy leopárd  meg egy  farkas volt lángokkal körül véve. Észre se vettem, hogy figyel valaki.

Pár méterre tőlem Nolan ült egy másik padon, ahogy odanéztem. Valami papírt töltött ki.
Vajon milyen papírt tölt ki?