Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz két kis angyalkára vigyázni. Legalábbis az elején kis angyalok voltak, aztán kértek egy tábla csokit a kamrából, hogy elfelezzék és én meg odaadtam nekik. Ez volt életem legnagyobb hibája. Miután cukin elmajszolták, mintha kicserélték volna őket. Összevissza rohangálnak a házban, hisztiznek még több csokiért és valami orbitális módon meg tudják sérteni az embert, mind fizikailag, mind lelkileg.
- Aú! Aú! Aú! - kaptam a hajamhoz - Izzy, szépen fésüld, óvatosan, ez nagyon fáj - mondtam a kicsinek kedvesen, mire hisztisen belesikított a fülembe.
- Tudod mit? Akkor inkább majd a babáknak a haját fésüljük ki, rendben? - mosolyogtam, ahogy kezembe vettem egy babát, hozzá pedig a kis fésűt és elkezdtem fésülgetni a babát.
A kislány erre csillogó szemekkel elvette és ő folytatta. Én addig próbáltam kivenni a hajamból a fésűt, de az beleszorult. Nagyon fájt.
Körbe néztem a nappaliban. Hol van Dave?
- Dave - szólítottam meg lágyan.
Semmi válasz. Felkeltem a kanapéról és elindultam a keresésére. Mindenhova benéztem. Nolan szobájába is, hátha ott lapul.
Érdekes, hogy be van sötétítve. Odamentem a függönyhöz és kihúztam, hogy jöjjön be egy kis fény. A redőnyt is felhúztam, majd magam mögé néztem a szobában. Sikkantva ugrottam egyet. EKKORA KUPIT EGY HAPSI SZOBÁJÁBAN HOGY LEHET ÖSSZEHOZNI?! Az odáig oké, hogy pasi, de azért a szennyest tudjuk már, hogy hol a helye. Az ágya sincs bevetve. Porszívózva már nem tudom, mióta nem lett a szőnyeg. De sejtem hogy fekete lenne ez a szőnyeg, csak most szürke. Gyorsan kimentem a szobából. Dave-t a kisszobában találtam meg, ahol kockázott. Lementem Izzyhez és megkértem, hogy segítsen nekem kitakarítani a bátyus szobáját mert az megegyezik jelenleg egy disznóóllal. A kicsi nagyot kacagva jött velem. Amint meglátta a sok ruhát, szaladt a fürdőbe a ruhás kosárkáért. Édesen húzta maga után. Segítettem neki bevinni és elkezdtük összeszedni a szennyest a földről, a szekrényről, az ágyban is találtunk pár zoknit.
Dave jelent meg durcás arccal az ajtóban.
- Nem lehetsz Bátyó szobájában - mondta.
Meglepve néztem a kisfiúra.
- Oh, bocsánat, nem tudtam - pirultam el. Megfogtam Izzy kezét és kimentünk a szobából. Becsuktam az ajtót magam után.
Lementünk a konyhába.
- Mit kértek vacsorára? - kérdeztem kedvesen.
Összenéztek, és cukin mondták, hogy melegszendvicset.
Bólintottam és elkezdtem csinálni. Kipakoltam a sütőből. Elmostam a piszkos tepsiket, majd alufóliát tettem a rácsra. Kikerestem az alapanyagokat, majd elkezdten csinálni. Már lassan 7 óra, Nolan nemsokára haza fog jönni. Nem baj, csinálok egy kis meglepit a gyerekeknek. Mosolyogva tevékenykedtem a konyhában. Izzy menet közben megjelent mellettem és csillogó szemekkel nézte, ahogy csinálok nekik sütit. Édesen érdeklődött a dolgok után. Mosolyogva válaszolgattam a kicsi kérdéseire. Adtam is neki egy kis kanállal a finom krémből. De amint a kislány bekapta a kiskanalat, Dave is megjelent egy kis kóstolóért. Kuncogva hagytam, hogy a gyerekek körbe rajongjanak engem, miközben ráöntöttem a piskótára. Közben megsültek a melegszendvicsek, amik már nem is érdekelték a gyerekeket. Belém kapaszkodtak, ahogy szedtem ki a szeleteket egy tányérra. Szép piramist csináltam a kockákból.
Raktam volna az asztalra, mikor a gyerekek felsikoltottak, majd engem felborítva rohantak a megérkező bátyjukhoz. Én meg nyilván nem tudtam rendesen az asztalra tenni a sütiket. Rám borultak. A tányér lassan lecsúszott a fejemről és a földre esve széttört. Ijedten kezdtem összeszedni a maradványokat.
Ahogy szedtem össze, két öltönycipő jött be a látóterembe. Felpillantottam és a rendkívül elegáns Nolan nézett velem farkasszemet. Elvörösödtem szégyenemben.
- Aú! Aú! Aú! - kaptam a hajamhoz - Izzy, szépen fésüld, óvatosan, ez nagyon fáj - mondtam a kicsinek kedvesen, mire hisztisen belesikított a fülembe.
- Tudod mit? Akkor inkább majd a babáknak a haját fésüljük ki, rendben? - mosolyogtam, ahogy kezembe vettem egy babát, hozzá pedig a kis fésűt és elkezdtem fésülgetni a babát.
A kislány erre csillogó szemekkel elvette és ő folytatta. Én addig próbáltam kivenni a hajamból a fésűt, de az beleszorult. Nagyon fájt.
Körbe néztem a nappaliban. Hol van Dave?
- Dave - szólítottam meg lágyan.
Semmi válasz. Felkeltem a kanapéról és elindultam a keresésére. Mindenhova benéztem. Nolan szobájába is, hátha ott lapul.
Érdekes, hogy be van sötétítve. Odamentem a függönyhöz és kihúztam, hogy jöjjön be egy kis fény. A redőnyt is felhúztam, majd magam mögé néztem a szobában. Sikkantva ugrottam egyet. EKKORA KUPIT EGY HAPSI SZOBÁJÁBAN HOGY LEHET ÖSSZEHOZNI?! Az odáig oké, hogy pasi, de azért a szennyest tudjuk már, hogy hol a helye. Az ágya sincs bevetve. Porszívózva már nem tudom, mióta nem lett a szőnyeg. De sejtem hogy fekete lenne ez a szőnyeg, csak most szürke. Gyorsan kimentem a szobából. Dave-t a kisszobában találtam meg, ahol kockázott. Lementem Izzyhez és megkértem, hogy segítsen nekem kitakarítani a bátyus szobáját mert az megegyezik jelenleg egy disznóóllal. A kicsi nagyot kacagva jött velem. Amint meglátta a sok ruhát, szaladt a fürdőbe a ruhás kosárkáért. Édesen húzta maga után. Segítettem neki bevinni és elkezdtük összeszedni a szennyest a földről, a szekrényről, az ágyban is találtunk pár zoknit.
Dave jelent meg durcás arccal az ajtóban.
- Nem lehetsz Bátyó szobájában - mondta.
Meglepve néztem a kisfiúra.
- Oh, bocsánat, nem tudtam - pirultam el. Megfogtam Izzy kezét és kimentünk a szobából. Becsuktam az ajtót magam után.
Lementünk a konyhába.
- Mit kértek vacsorára? - kérdeztem kedvesen.
Összenéztek, és cukin mondták, hogy melegszendvicset.
Bólintottam és elkezdtem csinálni. Kipakoltam a sütőből. Elmostam a piszkos tepsiket, majd alufóliát tettem a rácsra. Kikerestem az alapanyagokat, majd elkezdten csinálni. Már lassan 7 óra, Nolan nemsokára haza fog jönni. Nem baj, csinálok egy kis meglepit a gyerekeknek. Mosolyogva tevékenykedtem a konyhában. Izzy menet közben megjelent mellettem és csillogó szemekkel nézte, ahogy csinálok nekik sütit. Édesen érdeklődött a dolgok után. Mosolyogva válaszolgattam a kicsi kérdéseire. Adtam is neki egy kis kanállal a finom krémből. De amint a kislány bekapta a kiskanalat, Dave is megjelent egy kis kóstolóért. Kuncogva hagytam, hogy a gyerekek körbe rajongjanak engem, miközben ráöntöttem a piskótára. Közben megsültek a melegszendvicsek, amik már nem is érdekelték a gyerekeket. Belém kapaszkodtak, ahogy szedtem ki a szeleteket egy tányérra. Szép piramist csináltam a kockákból.
Raktam volna az asztalra, mikor a gyerekek felsikoltottak, majd engem felborítva rohantak a megérkező bátyjukhoz. Én meg nyilván nem tudtam rendesen az asztalra tenni a sütiket. Rám borultak. A tányér lassan lecsúszott a fejemről és a földre esve széttört. Ijedten kezdtem összeszedni a maradványokat.
Ahogy szedtem össze, két öltönycipő jött be a látóterembe. Felpillantottam és a rendkívül elegáns Nolan nézett velem farkasszemet. Elvörösödtem szégyenemben.
- Veszek új készletet - igazítottam meg a szemüvegemet.
Az arcán mosoly terült szét.
- Nem kell. Én is rengeteg tányért törtem már el miattuk. A gyerekekkel nehéz. Dave, mutasd meg Annabelle-nek a zuhanyt kérlek, Izzy, szaladj a felmosóért!
Dave odaállt mellém, mintha azt kérdezné, hogy indulhatunk-e.
- Magamtól buktam fel - mondtam Nolanre nézve.
- Magamtól buktam fel - mondtam Nolanre nézve.
Felálltam és Dave-vel mentem. Izzy hangját hallottam, ahogy távolodtunk, de már nem tudtam kivenni, hogy mit mondott. Felmentünk az emeletre és Dave a fürdőt rejtő ajtóra mutatott. Egy puszival köszöntem meg neki, majd bementem. Levetkőztem. Majd a zuhanykabinba beállva tusolni kezdtem. Próbáltam gyors lenni, meg nem eldugítani a lefolyót a sok habtól és pudingtól. Rendesen megmostam a hajamat. A telefonom zörögni kezdett a nadrágzsebemben. Megtöröltem a kezemet és kinyúltam érte. Ramsy hívott. Felvettem.
- Hali, mi volt a szülőin? - kérdeztem Ramsyt egyből.
- Szia, mindent leírtam, ami szükséges neked. Nem is tudtam, hogy az a szexi szőke tanár az osztályfőnököd.
- Mivel nem ő az osztályfőnököm, ma kérték meg, hogy tartsa meg a tanár úr helyett a szülőit.
- Mikor lesz a kövi? Menni fogok arra is! - mondta izgatottan.
- Ramsy, mi történt? - kérdeztem lassan.
- Annabelle, hidd el nekem, ez a pasi egy szexisten! Elég volt a szemembe néznie és felizgultam! - sóhajtott a telefonba.
- Szia, mindent leírtam, ami szükséges neked. Nem is tudtam, hogy az a szexi szőke tanár az osztályfőnököd.
- Mivel nem ő az osztályfőnököm, ma kérték meg, hogy tartsa meg a tanár úr helyett a szülőit.
- Mikor lesz a kövi? Menni fogok arra is! - mondta izgatottan.
- Ramsy, mi történt? - kérdeztem lassan.
- Annabelle, hidd el nekem, ez a pasi egy szexisten! Elég volt a szemembe néznie és felizgultam! - sóhajtott a telefonba.
- Ramsy, nyugi, ne dőlj be neki. Az a tanár nem ember! - súgtam neki idegesen.
- De attól még biztos jó az ágyban!
- Reménytelen vagy! - szidtam halkan.
Ramsy a telefonba nevetett.
- Lassan jöhetsz értem.
- Nem tudok sajnos, elfogyott a benzin a mociból. Holnap fogok megtankolni.
Sóhajtottam.
- Akkor hazamegyek egyedül - mondtam.
- Ugye nem haragszol? - kérdezte Ramsy aggódó hangon.
- Nem, nem tudok senkire se haragudni - mondtam lágyan.
Letettük.
Elzártam a vizet. Majd elrendeztem magam.
Felöltöztem és kimentem a fürdőből. Lementem vissza a konyhába, ahol Nolan meg a kicsik sütiztek.
- Akkor én most megyek.
- Máris? Ugyan már, gyere te is, együnk egy picit. Ha már nem kértél pénzt, akkor megetetlek - mondta Nolan.
- Köszönöm, nem vagyok éhes - vakartam a tarkómat, de a gyomrom elárult. Hangosan kordult egyet. Nolan szája mosolyra húzódott, én pedig védekezőn a hasamra fektettem a kezem.
- Köszönöm, nem vagyok éhes - vakartam a tarkómat, de a gyomrom elárult. Hangosan kordult egyet. Nolan szája mosolyra húzódott, én pedig védekezőn a hasamra fektettem a kezem.
- Hallom az igazságot, Annabelle - mondta. - Gyere egyél velünk.
- De csak három főre csináltam kaját. Nem akarom elenni előletek - mondtam neki lágy hangon.
- De csak három főre csináltam kaját. Nem akarom elenni előletek - mondtam neki lágy hangon.
- Én megosztom veled - szólalt fel hirtelen Izzy. - Úgysem vagyok annyira éhes.
Nolan felnevetett.
- Erre semmi szükség, húgi. Majd én megosztozom Annabelle-el - mondta mosolyogva.
Leültem Nolan mellé. Zavarban voltam. Nem hittem volna, hogy marasztalni akar majd. Hisz egy csomó dolgot elrontottam, mikor a gyerekekre vigyáztam.
- Jól viselkedtek amúgy - mondtam, ahogy kaptam egy fél szelet kenyeret Nolantől.
Leültem Nolan mellé. Zavarban voltam. Nem hittem volna, hogy marasztalni akar majd. Hisz egy csomó dolgot elrontottam, mikor a gyerekekre vigyáztam.
- Jól viselkedtek amúgy - mondtam, ahogy kaptam egy fél szelet kenyeret Nolantől.
- Csak őszintén, Annabelle. A testvérük vagyok, ismerem őket - mondta az öltönyös srác, ahogy közénk tolta a tányérját. - Egyél belőle amennyit szeretnél.
- Elsőnek megeszem ezt a felet - mutattam a félszelet kenyeremre. - Tényleg jók voltak - védtem őket.
- Elsőnek megeszem ezt a felet - mutattam a félszelet kenyeremre. - Tényleg jók voltak - védtem őket.
Erre Nolan úgy nézett rám, mintha a lelkembe látott volna. Melegség töltött el belülről és zavarodottság. Miért néz rám így? Mintha én lennék a világszépe. Mintha nálam szebbet tényleg nem látott volna vagy valami ilyesmi. Abban a pillanatban el is hittem, hogy különleges vagyok. Nem sokan néztek így rám. Még egy napja se vagyok itt, de már is úgy érzem, hogy ez a fiú nem szokványos. Ugyanis gimisen nem lehet úgy elmenni dolgozni, hogy öltönyben jön haza. Ez pedig gyanús volt nekem. Ráadásul ahogy megnézett, mikor ideértem, azt hittem pofán vágom. Mondjuk Ramsy ruhái voltak rajtam, mit vártam, hogy majd átnéz rajtam? Annak a lánynak külök ruhatára van pasizásra.
Nyeltem egyet. Hirtelen forróságot éreztem az arcomban. Elpirultam.
Nyeltem egyet. Hirtelen forróságot éreztem az arcomban. Elpirultam.
- Azt hiszed, hazudok? - ráncoltam a homlokomat.
- Eszemben sincs. Csak azt hiszem, hogy védeni akarod a rosszcsontokat - mondta egy hihetetlen mosollyal.
Visszafordultam a kajámhoz.
-Tényleg jól viselkedtek. - Isten a mennyekben, tegyél róla, hogy ne nézzen be soha a kanapé alá, aholm a törött váza van!, gondoltam.
Hirtelen úgy éreztem, hogy a melegszendvics nem elég nekem. Egyszerűen egy falat se telítette a gyomromat. Felkeltem az asztaltól.
- Most már tényleg mennem kell - mondtam szinte elhaló hangon.
Nem hallottam, hogy Nolan mit mond, már az ajtón kívül voltam a cuccaimmal. A szaglásom és a hallásom kiélesedett és az erdő szagának az irányába mentem. Biztonságosabb, ha a csatornán keresztül megyek az erdőbe enni, mert így simán kiszagolnak engem. Az meg nem lenne jó. Az első útba eső akna fedelet felnyitottam és leugrottam a sötétségbe. Felettem lecsukódott a vasajtó én meg rohanni kezdtem a nekem megfelelő irányba. Karmaim kipattantak a kezemen, a fogaim is hegyesedni, élesedni kezdtek. Ugrottam egyet és felvettem az egyik alakomat a háromból. Volt a tündér alakom, a hegyes fülekkel villogó szemekkel meg stb., volt egy fekete farkas alakom, ami egy hatalmas fekete farkas volt, és a harmadik pedig a szellemleopárdos alakom. Ez volt a legnagyobb és legveszélyesebb alakom. Hangtalanul futottam a csatornában, állati ösztöneimet követve. Mikor a város szélére értem, szinte kitörtem az aknafedelet a helyéről. Nem foglalkozva vele, berohantam az erdő mélyére. Szaglásztam, merre találok magamnak megfelelő táplálékot.
Kis keresgélés után megpillantottan egy őzet. Nem mozdultam. Közelebb merészkedtem csendben hozzá és rávetettem magam. A táplálkozásomat nem mesélem el nektek, mert ilyenkor gusztustalanul eszem.
Táplálkozás után pedig elindultam haza a holdfény alatt.
Visszafordultam a kajámhoz.
-Tényleg jól viselkedtek. - Isten a mennyekben, tegyél róla, hogy ne nézzen be soha a kanapé alá, aholm a törött váza van!, gondoltam.
Hirtelen úgy éreztem, hogy a melegszendvics nem elég nekem. Egyszerűen egy falat se telítette a gyomromat. Felkeltem az asztaltól.
- Most már tényleg mennem kell - mondtam szinte elhaló hangon.
Nem hallottam, hogy Nolan mit mond, már az ajtón kívül voltam a cuccaimmal. A szaglásom és a hallásom kiélesedett és az erdő szagának az irányába mentem. Biztonságosabb, ha a csatornán keresztül megyek az erdőbe enni, mert így simán kiszagolnak engem. Az meg nem lenne jó. Az első útba eső akna fedelet felnyitottam és leugrottam a sötétségbe. Felettem lecsukódott a vasajtó én meg rohanni kezdtem a nekem megfelelő irányba. Karmaim kipattantak a kezemen, a fogaim is hegyesedni, élesedni kezdtek. Ugrottam egyet és felvettem az egyik alakomat a háromból. Volt a tündér alakom, a hegyes fülekkel villogó szemekkel meg stb., volt egy fekete farkas alakom, ami egy hatalmas fekete farkas volt, és a harmadik pedig a szellemleopárdos alakom. Ez volt a legnagyobb és legveszélyesebb alakom. Hangtalanul futottam a csatornában, állati ösztöneimet követve. Mikor a város szélére értem, szinte kitörtem az aknafedelet a helyéről. Nem foglalkozva vele, berohantam az erdő mélyére. Szaglásztam, merre találok magamnak megfelelő táplálékot.
Kis keresgélés után megpillantottan egy őzet. Nem mozdultam. Közelebb merészkedtem csendben hozzá és rávetettem magam. A táplálkozásomat nem mesélem el nektek, mert ilyenkor gusztustalanul eszem.
Táplálkozás után pedig elindultam haza a holdfény alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése