14. rész (Annabelle szemszög)

Feljöttünk Ramsyvel a felszínre.
A sikátor falához simultunk mindketten, kerestük a térfigyelő kamerákat, de szerencsére egyik se volt a sikátorra irányítva.
- Hogyan tovább, Annabelle? - kérdezte Ramsy alig hallhatóan.
- Te nappal otthon vagy, én megyek suliba ugyanúgy. Szerezz nekem a pincétek könyvtárából információt az itteni klánok tulajdonságaiból. Küldd majd el nekem - mondtam szintén halkan.
- Tehát külön megyünk haza? - kérdezte Ramsy.
- Igen, figyeld a kamerákat, álcázd magadat valahogy, nem szabad kiszúrniuk téged. Legyél óvatos! - mondtam neki.
- Ezt én mondhatnám neked, te kavargatsz azzal a fekete hajú, szexi sráccal - motyogta, mire odakaptam a fejemet.
-  Nem is kavarok vele! - sziszegtem neki. - Csak a kistesóira vigyáztam!
- Ahhan, mindig a fenekedet lesi, amikor lehet - vigyorgott huncutan. - Bejössz neki.
- Ezt komolyan most kell megbeszélnünk? - kérdeztem sóhajtva.
Ramsy hülye mosollyal hevesen bólogatott. Durcásan néztem rá.
- Nem, nem most beszéljük meg! - mondtam szigorúan. - Nem vetted a lapot, hogy életveszélybe kerültünk?
- Te meg úgy csinálsz, mintha minden ok nélkül nekünk rontanának, elrabolnának álmunkban vagy valami hasonló. Te is tudod, hogy nem tettünk semmit, tehát nem vagyunk veszélyben....annyira.
- Ez aztán a pozitív hozzáállás! - mondtam neki gúnyosan.
- Ha megtámadnak, vagy megérzem, hogy bajban vagy, nem állok jót magamért, tudod jól - morgott halkan.
- Tudom, te mindig figyelsz engem - mondtam halkan.
- Vigyázz magadra, hercegnő - figyelmeztetett halkan.
- Mondtam már, hogy ne hívj így - feleltem neki.
Ramsy mosolyogva kiment a sikátorból, otthagyva engem. Sóhajtva mentem ki én is. Másik irányba indultam el. Nem néztem egyik kamerába se. Tudtam jól, hogy figyelnek azokon keresztül. Siettem haza. Már épp a kaput nyitottam volna ki, mikor valaki megsimította a hajamat. Ijedve néztem hátra. Dühös, barna szemek villantak rám. Hirtelen alig ismertem fel Nolant. Teljesen más így éjszaka, mintha látnám az auráját, a ruhája pedig....mintha valami rangja lenne. Érdekes illat csapta meg az orromat. Borzasztóan hasonlít az emberek szagára, de mégse az. 

A kapumhoz szorultam. Ijedve kapaszkodtam a rácsokba. Így legalább nem látta, hogy remegek. Sikításra nyitottam a számat, de hirtelen befogta a nagy tenyerével. Rángattam a fejem, de nem engedte.

Mikor elegem lett a kezéből, beleharaptam, mire elkapta a kezét.

- Szóval éles fogaid is vannak, hercegnő - mondta hidegen, ahogy hagyta, hogy a kezén lévő harapásnyomból csorogjon a vér.

Ijesztő látvány volt a szövetkabátos fiú. De védenem kellett magam.
- Ne hívj hercegnőnek! - morogtam rá. - Mit akarsz?

- Jöttem, hogy átadjam a klánunk hadüzenetét. Az ok, hogy az örökös életére törtetek.
Az állam leesett.
- Hogy mi?! - akadtam ki teljesen. - Nem is csináltunk semmit! - emeltem fel a hangomat.

- Ismersz egy fehér tündért, aki a Hunter névre hallgat? - kérdezte, ahogy elővett egy képet. - Este az örökös fejét akarta levágni, miközben ő aludt.
Ledöbbentem. Lefagytam. Mit csinál itt a nevelőm és hol van jelenleg? Nem hiszem el. Falfehér lettem.
- A nevelőm. De ő nem jött velünk ide - mondtam visszafogott hanggal.

Nolan nézett rám.  Mintha gondolkodna. Lehet azon tanakodik, hogy hazudok-e neki, vagy nem.  Nyilván nem hisz nekem, hiszen betolakodtunk a területükre, idegesítjük őket azzal, hogy nem jutnak a nyomunkra, hogy mindig meglógunk előlük, most meg megtámadta a "rokonom" az örökösüket. Nyilván én se hinnék magamnak.
- Gondolom, nem hiszed el - tettem hozzá.

- A húgom mentett meg titeket attól, hogy húsevő, felfejlesztett zombikat küldjünk le hozzátok a csatornába - nézett rám. - Menjetek el a központba. Ez az utolsó figyelmeztetés.
- És azzal mit érünk el? Nem öltök meg, de ha rosszul lépünk, repülünk?

- Ugye nem fogod fel?! - kérdezte keményebben. - Azért hajtogatjuk ezt a szart, hogy menjetek a központba, hogy nyilvántartásba tudjunk venni! Senki nem beszélt hűségfogadásról vagy beolvasztásról. Bejöttök, bejelentitek, hogy itt vagytok, mi örülünk, és ha nem öltök annyi embert vagy klántagot, le se szarunk titeket, amíg itt vagytok!
- Ne emeld fel a hangod! - morogtam rá. - Elmegyek akkor holnap abba a szaros központba!! Így oké?!

- Mindenki jelenjen meg. És kurvára szívesen, hogy idetoltam a pofám és szóltam, mielőtt valaki itt kinyírna titeket. További szép napot - köpte mérgesen, majd hátat fordított és ellépkedett.
Morogva mentem be a kapumon, bezártam magam után. Bementem a házba, a bejárati ajtót is bezártam. Fáradt sóhajjal indultam meg a hálószobám felé, fel a lépcsőn. Benyitottam a szobámba és felkapcsoltam a lámpát.
- Apád mondta, hogy itt talállak - hallottam meg a férfi hangot, mire felsikítottam.
- Mike, mit keresel itt? - kérdeztem ijedten.
- A jegyesemet - vigyorgott rám.
- Nem vagyok a jegyesed, fogd már fel! - mondtam, ahogy hátrálni kezdtem.
- Ohh, dehogynem, apád nekem adott - dalolta, ahogy felkelt az ágyamról. Elkezdett felém közelíteni. Kék szemei végig mértek engem, barna haja kuszán állt a fején, drága holmik csak úgy csillogtak rajta. Az undorító perverz vigyor az arcán pedig megijesztett.
- Magunkra zártad az ajtót, ugye tudod? Félsz, nehogy elkapjanak az itteni idegenek. Ne félj, én nem vagyok már neked idegen - nyalta meg az ajkait. Kirohantam a szobámból. Hallottam, ahogy utánam kezd el rohanni. Amilyen gyorsan csak tudtam, kizártam az ajtót. Az udvaron viszont a kapuig se jutottam el, leterített a betonra.
- Ne! Hagyj békén!- próbáltam lelökni magamról.
- Édesem, hidd el élvezni fogod - nyalta meg a nyakamat.
Leblokkolta a képességeimet. Nem tudtam küzdeni ellene. Undorító szájától a hideglelés kerülgetett, szemeimbe pedig a tehetetlenség könnyei szöktek. Viszont egy vastag, acélbetétes bakancs lerepítette rólam a srácot, aki csattanva érkezett mellém a betonra.

Nolan állt felettünk, még dühösebb arccal, mint amikor velem beszélt.

- A hölgy nem kíván veled lenni - mondta ijesztően. Mike nyekkenve kelt fel.
- És te ki vagy, hogy bele avatkozol a dolgunkba?! - morogta.

- Találd ki, seggfej - lökte meg a nála egy fejjel alacsonyabb gazdag gyereket.
Én a földön remegve néztem őket.
- Mike, menj el - mondtam halkan.
Mike szemei rám villantak. Dühösen nézett rám.
- Úgyis az enyém leszel. - morogta, majd elment.
Remegve néztem utána. Majd Nolanre néztem. Rám pillantott és kinyúlva a meglepően férfias kezével semmi perc alatt felrántott a földről.

- Megmaradsz?
Remegve kapaszkodtam belé. Mintha Mike elszívta volna az energiámat is. Alig bírtam állni. Térdeim remegtek, mint a nyárfalevél. Kétségbe esett könnyeim még mindig folytak. Nehezen vettem a levegőt.
- A-A-az-azt hiszem - dadogtam.

A következő, amit éreztem az egy meleg, erős mellkas volt a fejem alatt és erős karok, amint átölelnek. 

- Sshhh, nem lesz semmi baj - simogatta a kéz a hajamat.
Kitört belőlem a zokogás. Az erős mellkashoz bújtam és zokogtam. A szemüvegem nyomta a fejemet, de nem érdekelt. Biztonságban éreztem ott magamat. A karok között.
Nem is tudom meddig voltunk ott, egy helyben. Csak azt érzékeltem, hogy a karjaiba kap és megindul a kapu felé.  Megijedve néztem rá.
- Hova viszel? - kérdeztem szipogva.

- El innen, az az állat bármikor visszajöhet. Nálunk töltöd az estét.
Egy kutya ugatás zavarta meg a beszélgetésünket. A bejárati ajtó felől jött az ugatás. Nolan megfordult velem együtt. Egy kis kutya állt az ajtómban. Megszeppenve pislogtam rá. A kiskutya ugatott minket, nehogy itt hagyjuk. Nolanre néztem megint.
- Magunkkal vihetjük? És ha igen, akkor felviszel a szobámba, hogy összeszedjem a cuccaimat? - kérdeztem halkan, ahogy a szemeimet törölgettem.

Egy szó nélkül felvitt az emeletre. Amennyire tudtam, siettem. Egy táskába tettem a ruháimat, a nekem elsődleges holmijaimat. Majd karomba kaptam a kutyust. Ezek után mentünk vissza Nolanékhez. A kicsik aludtak már. Semmi bajuk nem esett. Nolan adott a kutyusnak egy újsággal kibélelt dobozt éjszakára. Megkaptuk a vendég szobát a kutyussal. Mindketten gyorsan nyugvóra tértünk. Csak az a gond, hogy én nem igazán tudtam aludni.  Forgolódtam, minden bajom volt. Nem bírtam aludni. Féltem egyedül. Egy fekete hálóingben átmentem Nolan szobájába és bebújtam mellé. De nem mentem nagyon közel hozzá. Tartottam a tisztességes távolságot. Megnyugtatott a jelenléte. Behunytam a szemeimet. Elaludtam.