Pipacs piros arccal kísértem le a gyerekeket a konyhába. Ilyen helyzetbe soha nem kerültem. A nyakam még mindig bizsereg, ahol az ajka odaért. Jobb lett volna, ha nem szakad félbe, csak hogy ezek a kisangyalok felkeltek és nekik kell fordítanunk a figyelmünket.
Leültettem a kicsiket az asztalhoz, majd elkezdtem nekik szendvicset csinálni, miután azt szavazták meg. Mindkettőjüknek azt raktam bele, amit kértek. Én csináltam magamnak kakaót és nyilván nekik is csináltam, ha már magamnak is. A pultnak támaszkodva iszogattam. Vártam, hogy a gyerekek végezzenek. Kentem egy kenyeret, majd felmentem a vendégszobába és lehoztam Maszatot, a kutyust, aki tegnap a házamba került rejtélyesen. Az este ezt a nevet kapta.
- Reggeli után megsimizhetitek - mosolyogtam rájuk, mire hevesen bólogattak. Fogtam a kenyeret, amit megkentem és azt kezdtem el Maszatnak falatolni. Megetettem. Lépteket hallottam magam mögül, mire egyből megpördültem a tengelyem körül. Nolant láttam meg.
Valahogy még nem is tűnt fel, hogy ilyen magas. Egy fejjel bőven fölém tornyosult és zilált haja csak jobban rátett erre a hatásra. Barna szemei meglepően ébernek bizonyultak, ahogy felmérte a környezetét. Óh, Istenem, ezek a szemek olyan nyugtató hatást adnak az egész izmos srácnak, hogy nem félek a közelében. Nem érzem azt, hogy minél távolabb akarok lenni ezektől a szemektől. Épp ellenkezőleg, ezeknél a szemeknél akarok maradni, biztonságban.
Maszat egyből megörült a fiúnak. Odaszaladt hozzá és heves farokcsóválással és ugatással kérlelte a szeretetet a fiútól. Legnagyobb döbbenetemre hanyatt is vágta neki magát kis pocaksimiért.
Mosolyogva lestem Nolan reakcióját.
- Hát szia, te kis cukiság - térdelt le. - Nagyobb a kezem, mint a pocid - simogatta meg láthatóan gyengéden a kutyust. Maszat a kéz alatt tekergőzött. Megharapdálta az egyik ujjat cukin.
Kuncogva néztem őket. Leültem az asztalhoz, megittam a maradék kakaómat.
Ma suli után össze kell szednem a többieket és el kell mennünk a központba, ha nem akarunk meghalni a következő napokban. Miért kell mindig bajba kerülnünk?
Akárhova mentünk, vagy elzavartak minket, vagy megtámadtak. Mindig volt valami, ami szúrta a másik csapat szemét. Remélem itt elfogadnak minket.
Megittam a kakaómat, majd felkeltem az asztaltól. Visszamentem a vendégszobába és felöltöztem valami normálisabb ruhába. Ami egy fekete farmer volt és egy piros bodyt vettem fel mellé. Nem tudom, hogy ezek a ruhák mikor kerültek a táskámba, nem is tudtam hogy vannak ilyenjeim. Biztos Ramsy volt...
Visszamentem a konyhába, ahol ott voltak hagyva a mosatlanok. Gondolom, a gyerekek Nolannel öltözködnek, hogy mehessenek az oviba. Elkezdtem mosogatni. Letöröltem az asztalt. Minden edényt a helyére raktam. Majd vártam, hogy végezzenek. Maszatka rohangált mindegyik után, kis simiért. Lehajoltam és odahívtam magamhoz. Szeretgettem a kis jószágot, addig se unatkoztam legalább. Meg nem is akartam beleszólni a reggeli rutinjukba.
Mikor mindenki felöltözött, elvittük Nolannel a kicsiket az oviba. Mosolyogva néztem végig, ahogy Nolan a gyerekek szívére köti hogy viselkedjenek az oviban, hogy egyék meg az ebédet, majd egy hatalmas ölelést váltottak. Szívemet melegség töltötte el, ahogy néztem őket. Ezek a picik annyira aranyosak, ahogy ölelik a tízszer nagyobb bátyjukat. Majd egyszer csak Izzy pici szeme rám villant és az én nyakamba is beleugrott.
Nevetve öleltem magamhoz a picit. Megpusziltam a pici arcát szeretetteljesen. Boldog mosollyal tettem le a földre és engedtem játszani. Dave-n láttam hogy bizonytalan tekintettel közeledik felém.
- Ha nem szeretnél megölelni akkor nem kell - mondtam kedves mosollyal.
Bólintott. Nem olyan hévvel, mint Izzy, de cukin körém fonta a karjait. Finoman én is átkaroltam. Adtam neki is egy szeretetteljes puszit és elengedtem őt is játszani.
-Mehetünk mi is - mosolyogtam Nolanre.
Ő bólintott mosolyogva. Ha nem fordulok el tőle időben, biztos elpirultam volna.
Elindultunk a gimi irányába.
- Tehát csak lejelentkezünk és annyi? - kérdeztem.
- Igen. Bementek, a recepcióssal közlitek, miért jöttetek, találkoztok a főnökkel, lesz rólatok egy akta és távozhattok - mondta Nolan.
Leültettem a kicsiket az asztalhoz, majd elkezdtem nekik szendvicset csinálni, miután azt szavazták meg. Mindkettőjüknek azt raktam bele, amit kértek. Én csináltam magamnak kakaót és nyilván nekik is csináltam, ha már magamnak is. A pultnak támaszkodva iszogattam. Vártam, hogy a gyerekek végezzenek. Kentem egy kenyeret, majd felmentem a vendégszobába és lehoztam Maszatot, a kutyust, aki tegnap a házamba került rejtélyesen. Az este ezt a nevet kapta.
- Reggeli után megsimizhetitek - mosolyogtam rájuk, mire hevesen bólogattak. Fogtam a kenyeret, amit megkentem és azt kezdtem el Maszatnak falatolni. Megetettem. Lépteket hallottam magam mögül, mire egyből megpördültem a tengelyem körül. Nolant láttam meg.
Valahogy még nem is tűnt fel, hogy ilyen magas. Egy fejjel bőven fölém tornyosult és zilált haja csak jobban rátett erre a hatásra. Barna szemei meglepően ébernek bizonyultak, ahogy felmérte a környezetét. Óh, Istenem, ezek a szemek olyan nyugtató hatást adnak az egész izmos srácnak, hogy nem félek a közelében. Nem érzem azt, hogy minél távolabb akarok lenni ezektől a szemektől. Épp ellenkezőleg, ezeknél a szemeknél akarok maradni, biztonságban.
Maszat egyből megörült a fiúnak. Odaszaladt hozzá és heves farokcsóválással és ugatással kérlelte a szeretetet a fiútól. Legnagyobb döbbenetemre hanyatt is vágta neki magát kis pocaksimiért.
Mosolyogva lestem Nolan reakcióját.
- Hát szia, te kis cukiság - térdelt le. - Nagyobb a kezem, mint a pocid - simogatta meg láthatóan gyengéden a kutyust. Maszat a kéz alatt tekergőzött. Megharapdálta az egyik ujjat cukin.
Kuncogva néztem őket. Leültem az asztalhoz, megittam a maradék kakaómat.
Ma suli után össze kell szednem a többieket és el kell mennünk a központba, ha nem akarunk meghalni a következő napokban. Miért kell mindig bajba kerülnünk?
Akárhova mentünk, vagy elzavartak minket, vagy megtámadtak. Mindig volt valami, ami szúrta a másik csapat szemét. Remélem itt elfogadnak minket.
Megittam a kakaómat, majd felkeltem az asztaltól. Visszamentem a vendégszobába és felöltöztem valami normálisabb ruhába. Ami egy fekete farmer volt és egy piros bodyt vettem fel mellé. Nem tudom, hogy ezek a ruhák mikor kerültek a táskámba, nem is tudtam hogy vannak ilyenjeim. Biztos Ramsy volt...
Visszamentem a konyhába, ahol ott voltak hagyva a mosatlanok. Gondolom, a gyerekek Nolannel öltözködnek, hogy mehessenek az oviba. Elkezdtem mosogatni. Letöröltem az asztalt. Minden edényt a helyére raktam. Majd vártam, hogy végezzenek. Maszatka rohangált mindegyik után, kis simiért. Lehajoltam és odahívtam magamhoz. Szeretgettem a kis jószágot, addig se unatkoztam legalább. Meg nem is akartam beleszólni a reggeli rutinjukba.
Mikor mindenki felöltözött, elvittük Nolannel a kicsiket az oviba. Mosolyogva néztem végig, ahogy Nolan a gyerekek szívére köti hogy viselkedjenek az oviban, hogy egyék meg az ebédet, majd egy hatalmas ölelést váltottak. Szívemet melegség töltötte el, ahogy néztem őket. Ezek a picik annyira aranyosak, ahogy ölelik a tízszer nagyobb bátyjukat. Majd egyszer csak Izzy pici szeme rám villant és az én nyakamba is beleugrott.
Nevetve öleltem magamhoz a picit. Megpusziltam a pici arcát szeretetteljesen. Boldog mosollyal tettem le a földre és engedtem játszani. Dave-n láttam hogy bizonytalan tekintettel közeledik felém.
- Ha nem szeretnél megölelni akkor nem kell - mondtam kedves mosollyal.
Bólintott. Nem olyan hévvel, mint Izzy, de cukin körém fonta a karjait. Finoman én is átkaroltam. Adtam neki is egy szeretetteljes puszit és elengedtem őt is játszani.
-Mehetünk mi is - mosolyogtam Nolanre.
Ő bólintott mosolyogva. Ha nem fordulok el tőle időben, biztos elpirultam volna.
Elindultunk a gimi irányába.
- Tehát csak lejelentkezünk és annyi? - kérdeztem.
- Igen. Bementek, a recepcióssal közlitek, miért jöttetek, találkoztok a főnökkel, lesz rólatok egy akta és távozhattok - mondta Nolan.
- Kihallgattok?
- Hunter miatt muszáj. Be kell bizonyosodnia, hogy tényleg nem tudtatok a merényletről.
- Rendben, lesz velem a lejelentkezésen egy csajszi, aki egy kicsit dilis - mondtam - De lehet vele kommunikálni, csak mondja közben a faszságait - tájékoztattam. - Megmondanád hogy hogyan nézett ki a támadó?
- Raphael szerint fekete bőrruhában látta és azon kívül hófehér volt - idézte fel.
Hunter! Más nem igazán hófehér a körünkben.
- Egyéb különleges amit észrevettél? - kérdeztem.
- Tengerkék szemek, hegyes fogak és vadállatias karmok - mondta összeszűkült szemekkel.
Nyeltem egyet. Tényleg muszáj az én apámnak az én dolgaimba belenyúlni?! Ura lennék a helyzetnek, erre a tudtom nélkül ideküldi a nevelőmet.
- Ismerős, de nem mondok semmit. Jelenleg.
- Még nem is kell - vont vállat. - De mindenképp gyertek be a központba.
- Jól van, bemegyünk a központba mó!- mondtam legyintve.
Iskolába beérve ketté váltak útjaink. Én mentem a szekrényemhez, hogy bepakoljam a cuccaimat. Mentem órára, közben kattogott az agyam. Vajon az apám esténként külön azt tervezgeti hogy hogyan tegyen keresztbe a lánynak? Vagy mi van vele? Az asszonyka sugdos neki ilyeneket? Esetleg a tökéletes húgi (na persze), Roxy vagy ki? Miért nem lehet minket békén hagyni legalább a száműzetésünk idejére?! Ennyi szabadságot hadd kapjak már! Nem bírom élni az életemet, mert apám mindenhol ott van!
Hátra ültem, mert nagyon nem volt kedvem az iskolához, teljesen felesleges. Szünetben az udvarra mentem levegőzni. És lám kit látnak szemeim? Drága Ramsykémet napszemcsiben, rövid naciban, lenge felsőben, ami szinte átlátszott és messziről meglehet állapítani hogy milyen színű a melltartója.
Odamentem hozzá a kerítéshez.
- Kiherélhetem? - kérdezte egyből.
- Kit? - kérdeztem meglepve.
- MIKE-OT!! - morogta halkan. - Mi a faszt keres itt???
- Honnan tudjam, én biztos nem hívtam ide, amúgy meg városon kívül nyugodtan. Délutánra szedd össze a csapatot, le kell jelentkeznünk a másik klánnál, mert levágnak minket mint a malacokat. - mondtam majd mély levegőt vettem.
- Mit csinálsz?- kérdezett vissza.
Elmagyaráztam neki lassabban. Erre már rábólintott.
- De azért utána elmegyünk vásárolni, ugye?
- Minek akarsz te vásárolni?
- Nincs ruhám! - mondta hisztisen.
- Na ezt add be édesanyádnak, ne nekem - intettem le.
Láttam rajta, majd megpukkad a megszólalásom miatt.
- Elmegyünk, ne aggódjá' - sóhajtottam.
Becsengettek. Elindultam volna befelé.
- Hozzak valami kaját neked?- kérdezte Ramsy.
- Kínait légyszi, szezámmagos csirkét meg pirított tésztát - mondtam mosolyogva.
Felmutatta a hüvelykujját. Majd elindult ő is.
Elmentem az engem figyelő szemek előtt. Nolannek meg Raphaelnek nincs jobb dolga a szünetekben? Mindig muszáj engem szemmel tartani... Felvettem a könyvemet a szekrényemből majd mentem órára. Hmm... ha kövi szünetben már megkapom a kajámat, akkor tudok Raphael óráján kajolni és azzal is lehet tudom idegesíteni.
- Rendben, lesz velem a lejelentkezésen egy csajszi, aki egy kicsit dilis - mondtam - De lehet vele kommunikálni, csak mondja közben a faszságait - tájékoztattam. - Megmondanád hogy hogyan nézett ki a támadó?
- Raphael szerint fekete bőrruhában látta és azon kívül hófehér volt - idézte fel.
Hunter! Más nem igazán hófehér a körünkben.
- Egyéb különleges amit észrevettél? - kérdeztem.
- Tengerkék szemek, hegyes fogak és vadállatias karmok - mondta összeszűkült szemekkel.
Nyeltem egyet. Tényleg muszáj az én apámnak az én dolgaimba belenyúlni?! Ura lennék a helyzetnek, erre a tudtom nélkül ideküldi a nevelőmet.
- Ismerős, de nem mondok semmit. Jelenleg.
- Még nem is kell - vont vállat. - De mindenképp gyertek be a központba.
- Jól van, bemegyünk a központba mó!- mondtam legyintve.
Iskolába beérve ketté váltak útjaink. Én mentem a szekrényemhez, hogy bepakoljam a cuccaimat. Mentem órára, közben kattogott az agyam. Vajon az apám esténként külön azt tervezgeti hogy hogyan tegyen keresztbe a lánynak? Vagy mi van vele? Az asszonyka sugdos neki ilyeneket? Esetleg a tökéletes húgi (na persze), Roxy vagy ki? Miért nem lehet minket békén hagyni legalább a száműzetésünk idejére?! Ennyi szabadságot hadd kapjak már! Nem bírom élni az életemet, mert apám mindenhol ott van!
Hátra ültem, mert nagyon nem volt kedvem az iskolához, teljesen felesleges. Szünetben az udvarra mentem levegőzni. És lám kit látnak szemeim? Drága Ramsykémet napszemcsiben, rövid naciban, lenge felsőben, ami szinte átlátszott és messziről meglehet állapítani hogy milyen színű a melltartója.
Odamentem hozzá a kerítéshez.
- Kiherélhetem? - kérdezte egyből.
- Kit? - kérdeztem meglepve.
- MIKE-OT!! - morogta halkan. - Mi a faszt keres itt???
- Honnan tudjam, én biztos nem hívtam ide, amúgy meg városon kívül nyugodtan. Délutánra szedd össze a csapatot, le kell jelentkeznünk a másik klánnál, mert levágnak minket mint a malacokat. - mondtam majd mély levegőt vettem.
- Mit csinálsz?- kérdezett vissza.
Elmagyaráztam neki lassabban. Erre már rábólintott.
- De azért utána elmegyünk vásárolni, ugye?
- Minek akarsz te vásárolni?
- Nincs ruhám! - mondta hisztisen.
- Na ezt add be édesanyádnak, ne nekem - intettem le.
Láttam rajta, majd megpukkad a megszólalásom miatt.
- Elmegyünk, ne aggódjá' - sóhajtottam.
Becsengettek. Elindultam volna befelé.
- Hozzak valami kaját neked?- kérdezte Ramsy.
- Kínait légyszi, szezámmagos csirkét meg pirított tésztát - mondtam mosolyogva.
Felmutatta a hüvelykujját. Majd elindult ő is.
Elmentem az engem figyelő szemek előtt. Nolannek meg Raphaelnek nincs jobb dolga a szünetekben? Mindig muszáj engem szemmel tartani... Felvettem a könyvemet a szekrényemből majd mentem órára. Hmm... ha kövi szünetben már megkapom a kajámat, akkor tudok Raphael óráján kajolni és azzal is lehet tudom idegesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése