A szobámban voltam és a papírmunkáimat végeztem, mikor kopogott valaki az ajtómon.
- Gyere! - szóltam ki, fel se nézve a munkámból.
Kinyílt a nagy, fehér faajtóm. Odapillantottam és legjobb barátnőmet láttam meg, Ramsyt. Festett szőke haja gyönyörűen omlott a hátára, vörös szemei barátságosan csillogtak. Páncélja inkább jelmezre hasonlított. Talpig feketében volt, hajpánt a hajában, kesztyűk a kezein, kopogós fekete csizma pedig a kecses lábain.
- Kihúztad a gyufát édesapádnál? - kérdezte kacéran.
- Én? Miért húztam volna ki? - mutattam magamra értetlenül.
- Nem tudom, de hívat téged.
- Mivel kapcsolatban?
- Nem árulta el, de ha szerencsénk van, elmegyünk ebből a birodalomból. Én haza megyek, te meg egy hatalmas villába kerülsz egyedül - vigyorgott.
- ...te olvastál a fejében! - jöttem rá.
- SSSHH! - intett le. -Tudod, itt a falnak is füle van! - suttogta.
- Te meg javíthatatlan vagy! - suttogtam neki mosolyogva.
Ramsy csak kuncogott.
- Miért vagy ilyen velem, Annabelle Aria hercegnő? - játszotta a sértődöttet.
- Egy: Nem szeretem, ha hercegnőnek hívsz. Kettő: Félvér vagyok, nem hercegnő, lehet, hogy elsőszülött vagyok, de nem tisztavérű. Három: Nem Annabelle, hanem csak simán BELLÁNAK hívnak- mondtam mosolyogva.
- Ezer bocsánat, Bella - kuncogott, majd kiment.
Mosolyogva ingattam a fejem. Felkeltem a papírmunkámtól és a szekrényemhez léptem. Kinyitottam és kivettem a hercegnői ruhámat a hozzáillő köpennyel. Felvettem őket, fekete hajamat felkötöttem lófarokba, tengerkék szemeimmel nem tettem semmit.
Miután elkészültem, kimentem a házamból, át a nagy kastélyba. Külön éltem a családomtól, mert félvér vagyok. De ez most nem lényeg. Bementem a tárgyalóterembe, ahol ott volt az édesapám meg a csapatom. Mélyen meghajoltam a trónon ülő férfi előtt.
- Annabelle - szólt mély hangon hozzám - Rengeteg kárt okoztál a birodalomnak a csapatoddal - tért a lényegre - A tanács döntött.
- És mi lett az ítélet, apám? - néztem vele szembe.
- Három évi száműzetés - jelentette ki.
Meghökkenve néztünk a csapattal.
- Ekkora nagy büntetés, ilyen kicsi hiba miatt? - kérdeztem.
- Kicsi hibának számít, hogy az óratornyot lebontottátok és hatalmas tűz ütött ki?! - háborodott fel.
- Az nem a mi hibánk volt! Apa, az a törzshelyünk, miért bontottuk volna le?! Én köztem és Roxanne között szerinted mi a különbség? Az, hogy én felvállalom a hibáimat, ő meg rám fogja. Most is így volt. Épp megfigyeltünk pár veszélyes oldatnak a kémiai hatásait, amikor odajött hozzánk és visítozva osztott ki engem. Nem hagytam magam. Akármennyire is a húgom, mindig veszekedni fogok vele! Hála neki, a vegyületeink összekeveredtek és felrobbantak. Így dőlt össze az óratorony - mondtam, de leintett.
- Roxanne megmondta, hogy ezt fogod mondani- horkantott. - Egy órátok van elhagyni ezt a dimenziót - jelentette ki - Visszamentek abba a világba, ahol az emberek és egyéb fajok vannak.
Mindenki kiment a tárgyalóteremből.
-Annabelle!- szólt utánam az apám - Iskolába fogsz járni. Végzős leszel.
Morogva csomagoltam össze és hagytam el a csapattal a dimenziómat.
Nem is feladatot kaptunk...hanem büntetést...
Száműzött vagyok és végzős. Az, hogy ebből mi fog kisülni....nem tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése