18. rész (Annabelle szemszöge)

Van egy sanda gyanúm hogy Nolan meg az a piercinges csávóka ismerik azt a nőcskét aki az imént volt a teremben. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Nagy szerencsémre kicsengettek és ez volt az utolsó órám, mivel Ramsy írt egy smst hogy elkért az igazgatótól.
Rohantam ki a suliból. Adam várt kint, Ramsy bátya. Rövidre nyírt gesztenyebarna haja volt. Barátságos barna szemei. Izmos testalkat és kb 180 centi magas lehetett, de amúgy fogalmam sincs ki hány centi magas.
Gyorsan odaértem hozzá.
- Szia, Adam.
- Szia, Annabelle. Mikor is megyünk lejelentkezni?
Megnéztem az időt.
- Szerintem fél háromra elég odaérnünk és akkor tisztázzuk magunkat.
- Van egy kis probléma.... - vakarta a tarkóját.
- Kivele. - néztem rá.
- Nos.... A nagyon rosszat vagy a kevésbé rosszat akarod hallani?
- A kevésbé rosszat.
 - Ramsy verekedett.... - toporgott.
- Ki nyert?
- Ramsy - vigyorodott el.  - De ő is kapott rendesen.
- Másik rossz hír?
- Nem csak Mike jött utánunk - mondta halkan.
Kérdőn néztem.
Megfogta a kezemet és beleejtett egy gyűrűt. Megnéztem.
Kirázott a hideg a feneketlen fekete kő láttán ami rajta volt.
- Akkor ide menekültek a háború után. - töprengtem.
- Ez még nem minden. Mike leszerződött velük. Csak hogy megkaphasson téged. Carl forrásai szerint.
Sóhajtottam.
- Mit tegyünk szerinted? Elsőnek központ, majd kifüstöljük őket, vagy fordítva?
- Elsőnek a központ mert kiherélnek minket. - mondta Adam gondolkodva.
Bólintottam és elbocsátottam. Én meg hazaszaladtam. Vagyis villamosoztam meg buszoztam. Összeszedtem a cuccaimat. Papírok, létszámok, mindent. Egy nagy mappába tettem az egészet és lementem a csatornába. A föld alatti kis rejtett helyiségünkbe mentem a többiekért. De ők nem voltak ott. Visszamentem a felszínre és felhívtam Ramsyt.
- Gyere hozzánk. - vette fel.
- Oké. - nyomtam ki.
Megindultam a házuk irányába. Mire odaértem ott volt a teljes csapat.
Ramsy elkérte az apjától a címet hogy hova menjünk. Majd elindultunk csapatostul.
Kereken fél háromra beestünk az épületbe.
Körül néztünk. Mindenki minket nézett.
- És most? - kérdezte Kelly.
Kelly volt a legalacsonyabb és legaranyosabb a bandánkban.  A magassága alig haladta meg a 155 centit. Kis testes lányka volt, de ugyanúgy tud harapni ha akar.
Ashley a rózsaszín hajával a fiúk mögé bújt védelemért. Félős volt nagyon. Ő volt a csapat agya. Egyben az alkimistánk.
- Szerintem menjünk oda a pultos csajokhoz és kérdezzünk rá. - mondtam ahogy megindultam a lányok felé.

A két pultos csajszi címlapon szereplő modellekre hasonlított leginkább. Magas, vékony testalkat, Barbie-szerű arc és szőke, dús hajzuhatag. Mellesleg mindketten teljesen ugyanúgy néznek ki.

Mielőtt odaérhettem volna, egyszerre ránk néztek. 

- Segíthetünk valamiben? - kérdezte a jobboldali egy kedves mosollyal.
- Sziasztok... Hogy is mondjam? Nem rég kerültünm ide és sokan mondták hogy jelentkezzünk le mert fenyegetett a pozíciónk. Ilyenkor hova kell menni vagy mit kell csinálni? - kérdeztem a tarkómat vakarva.

- Akkor biztosan ti vagytok a Parancsnok védencei. Érezzétek magatokat megtisztelve - mondta a csaj, ahogy a másik pötyögött valamit a számítógépbe mögötte.

- Una, a tárgyalóban várják őket - szólalt meg a pötyögős.

- Köszi, Ana - mosolygott. - Kövessetek.
A csajszi elindult, akit ezek szerint Unának hívnak. Mi meg cukin mentünk utána csendben. Az idegenvezetőnk nem szólt hozzánk és mi se őhozzá. A főfolyosón maradva egy kétszárnyú ajtóhoz vezetett minket. Kitárta az ajtót.

- Uram, itt vannak a TH-k! - mondta Una.

- Jöjjenek nyugodtan - hangzott bentről egy karcos férfihang, de nem láttunk rá.

Viszont kísértetiesen hasonlított egy másik hangra, de nem ugrott be.
- TH-k? - motyogta Ramsy.
- Ennyire rosszul néznek minket? - kérdezte Ash remegve.
- Sssssh! - intettem le őket. Bementünk.
Kirázott a hideg a vörös szemektől amik rám szegeződtek. Nyeltem egy nagyot ahogy mindenki helyet foglalt. A hófehér bőrű férfi egyenesen rám nézett.

- Jól hiszem, hogy ön Annabelle? - kérdezte hátborzongató mosollyal.
- Igen, én volnék. - bólintottam.

- Kérem, mutassa be a csapatát, közben elkérem a mappát, amit szorongat.
Odavittem neki a mappát. Majd visszamentem a helyemre.
- Ramsy a másodparancsnokom. Ő felel mindenért ha nem vagyok a közelben. Fajtája vérfarkas és rendkívül jó orgyilkos. Kelly és Ashley rangsorban a harmadik. - mutattam az alacsony Kellyre és a rózsaszín hajú Ashleyre.- ők ketten a csapat agyai. Ash alkímiában profi. Kelly meg stratégiában.  Kelly fajtája puma, gyönyörűen forgatja ezenkívül még a kardot. De puszta kézzel is képes bárkit szétszedni. Ashley nem harcos típus. Ő általában kerüli a harcokat. A fajtája farkas.
Adam következik, mint tábornokom. Ő tudja a legjobban kiképezni a hadseregeinket odahaza, ahonnan jöttünk. Plusz minket is ő edz.  Carl meg Jim az én szemeim és füleim. Bármit kiderítenek ha arra kérem őket. - fejeztem be.

A férfi minden szavamat itta, látszott rajta. Közben a mappát is lapozgatta. 

- Akkor én is bemutatkozom. Julius vagyok, az itteni klánfő. A mi alakulatunk főleg démonokból áll, mint jómagam, de nyitottak vagyunk mindenféle lényre, akinek tiszták a szándékai és segítséget kér. Gondolom, Nolan már elmondta, hogy készül magukról egy akta, azt aláírom és az adataikat bűncselekmény esetén felhasználhatjuk a klán érdekében - itt sóhajtott egyet. - Viszont adódtak komplikációk az önök érkezésével és kérem, legyenek velünk együttműködőek - közben elém tolt egy szerződést.
A szerződést tovább toltam Kelly elé hogy olvassa át Ashleyvel hogy minden rendben van-e vele.
- Együtt működünk. De sajnos egy kicsit bizonytalanok vagyunk. Hisz a mi világunkban a démonok ellen háborúztunk és a háborúnak nem rég lett vége. Nem igazán tudjuk hogy megbízhatunk-e magukban. Nem akarunk úgy járni hogy aláírom ezt a szerződést és miután kilépünk az ajtón már halottak vagyunk. Kérem fejtse ki hogy miért jelentünk fenyegetést erre a hatalmas klánra mi heten?- mondtam tisztelettudóan.

- Nem fenyegetés, csupán komplikáció. Biztosan hallott már a merényletről, amit egy fehér tündér hajtott végre a fiam ellen. Jogunk van azt feltételezni, hogy az édesapja küldte ide területfoglalás vagy még rosszabb céllal. Nem bántjuk magukat, ha segítenek nekünk felkutatni a merénylőt.
Elgondolkodtam. Fehér merénylő... Ramsyre néztem.
- Pontosabb leírást kaphatnánk róla? - kérdezte Ramsy a vörös szemekbe nézve.

Julius visszanézett. 

- Akkor engedjék meg, hogy bemutassam a fiamat. Biztosan ő pontosabb személyleírással tud szolgálni - mondta egy hideg mosollyal. - Una, kérem küldje be - szólt bele egy kis készülékbe az asztalon.

Pár pillanat múlva nyílt az ajtó és hirtelen leesett, honnan volt ennyire ismerős a hang. Ugyanis a piercinges tanárbá állt az ajtóban. 

- Ő a fiam, Raphael - mondta a vörös szemű klánfő.
- Jujjj! - esett le Ramsynek is a téma.
Nekem meg tátva maradt a szám, amit Ramsy csukott be.
Ramsy megköszörülte a torkát.
- Letegezhetjük vagy nem? - fordult Julius felé.

- Csak nyugodtan - legyintett a klánfő.

- Hívattál, apa? - kérdezte Raphael, ahogy az apjához ment.

Fehér köpenyben volt, mintha orvos lenne. 

- Kérlek, írd körbe a támadódat nekik - mondta Julius.
- Pillanat és kezdheted - mondta Raphaelnek.
A kövi pillanatban Ramsyt kezdtem püfölni.
- Nem kacérkodhatsz most! Hivatalos ügyet intézünk! - szidtam meg.
- Ohh de kis karótnyelt vagy. Rád is rád férne már kis ártatlan.... - motyogta az orra alatt mint egy megszidott kisgyerek.
- Hogy mondtad!?
- Semmiiiii - mocorgott a székében.
- Én is így gondoltam - fordultam vissza Julius felé. - Elnézést kérek. Hallgatunk. - néztem Raphaelre.

A szőke férfi féloldalas mosollyal felült az asztalra, majd elképedve vettem tudomásul, hogy Ramsyre kacsintott.
- Fehér hosszú haj, rikító kék szemek, hosszú karmok és elvétve itt-ott bunda fedte a bőrét - mondta Raphael ahogy Ramsy leste. - Emellett a csaj teljesen fehér volt, még jobban, mint apa.
Ramsyvel összenéztünk.
- Hunter! - mondtuk egyszerre.
- A nevelőmről van szó. Nem hinném hogy területfoglalás miatt támadt rád, Raphael. Csak véd engem a háttérből. Mivel te ijesztettél rám és kergettél meg a városban. - mondtam az asztalon kocogtatva a körmömet. - Ezért is elnézést kérek. Csak védeni akar engem.
Cuppogást hallottam magam mögül. Ramsy pasizik..... Puszit dobott Raphaelnek. A klánfő fia sármosan mosolygott, ahogy két karját az asztalra tette. Befeszített Ramsynek, vevő volt a flörtre, de közben válaszolt nekem. 

- Megértem, nincs harag. Viszont a testvéremet felbosszantotta - mondta a szőke. - A minap elvittek pár dolgot a házából. Iratokat, dokumentumokat, ilyeneket.
Erre Ramsy hirtelen rám nézett. Nem tudott ilyenről. Mindenkivel összenéztem a csapatban, mindenki tanácstalanul vagy döbbenten nézett rám.
-Van ötletem hogy ki lehetett az. - mondta Ramsy.
- Erre én is kíváncsi leszek - mondtam.
- Szerintem a csatornában azok a kis gonosz lénykék akik kezdenek elszaporodni. Szerintem inkább tőlük kéne tartanotok mint tőlünk. Mi is küzdünk ellenük. Meg leginkább minket céloznak meg mert mi háborúztunk ellenük. De szerintem azok voltak. - mondta Ramsy nyugodt hangon Julius szemeibe nézve. Kiszakadva a flörtből amit eddig Raphaellel hangtalanul csinált.

- Értem. Köszönjük a tippet. Fiam, elmehetsz - mondta Julius.

Raphael bólintott.
- Számomat ne adjam meg? - kérdezte Ramsy Raphaelt.
- Na kosarat kap vagy nem kap kosarat? - súgta Kelly.
- Ez itt a kérdés - mondta Ash is.
Közben a két lány elém tolta a szerződést és bólintottak. Aláírtam. Közben fél szemmel őket figyeltem. Raphael felállt az asztalról.

- Szeretnéd megadni? - kérdezte egy félmosollyal.
- Hmmm... Felhívsz majd utána vagy nem? - mosolygott.

- Attól függ.
- Mitől?

- Hogy felveszed-e.

Julius megforgatta a szemeit.

- Add meg neki a számodat, én kérlek rá - mondta Julius Ramsynek. - Ez nagyon kéretős duma, ezt tanítottam neked? - ráncolta a homlokát a fiára.
Ramsy megfogta a kezemben lévő tollat és elvette. Majd Fifihez vonult. Bőrnadrág volt rajta ami az idomaihoz simult. Feszes fekete póló ami mély dekoltázst engedett látni a férfinak. A haját most kivételesen felkötötte.
Megfogta Raphael karját és arra írta a számát.
- Tessék, kisherceg. Inkább csak csörgess meg, mindenkit ingyen hívok - vigyorgott.
Kelly a tenyerébe temette az arcát úgy kezdett el nevetni.
- Van még valami félreértés amit nem tisztáztunk? - érdeklődtem Juliustól ahogy odacsúsztattam az aláírt szerződést.

- Nem hiszem. Üdv a városban, érezzétek jól magatokat - mondta a klánfő mosolyogva.
-Köszönjük szépen - kapta fel Ramsy a táskáját majd indult fele.
- De..... Neked kimondta hogy mehetsz? - fordultam felé.
Erre Ramsy rám nézett. Várt. Én hallgattam.
-Mehetek? - kérdezte ahogy nyúlt a kilincsért.
- Ha tudod merre van a kijárat.... - motyogtam.
- Nem akarok még hazamenni a büfét fogom megkeresni.
- Ja hát akkor menjél, ki tart vissza a táplálkozástól. - legyintettem neki.
Az órára pillantottam ami fent volt a falon. Felpattantam.
- Elnézést de nekem rohanni kell, vigyáznom kell két kis tüneményre. - Menjünk mindennyian a dolgunkra. - mondtam a többieknek.
- Köszönjük a fogadtatást és hogy nem öltek meg minket - mondtam Juliusnak. - Viszlát.

A klánfő intett. Una pedig megjelent az ajtóban, hogy kikísérjen minket, közben Ramsyt is útba igazította a büfé felé. Ramsy seperc alatt eltűnt, ahogy Raphael is.
Én rohantam Izzyért meg Dave-ért. Azt hittem hamarabb végzünk.
Lihegve csengettem be Nolanhez, mikor odaértem. Jajj nekem, nagyon elkéstem. Nolan nyitott ajtót, de nem tűnt mérgesnek.

- Voltatok lejelentkezni? - kérdezte kedvesen.
- Igen, bocsánat, kicsit elhúzódott - lélegeztem mélyeket. - Na hol vannak a kicsik?

- Éppen uzsiznak. Épp időben értél, gyorsan el is sietek, ha nem gond - mondta.

Feltűnt, hogy most nem elegánsan volt felöltözve, inkább kifejezetten munkásnak. Elköszönt a piciktől, illetve tőlem is egy mosollyal búcsúzott.  Én is mosolyogva integettem neki, majd minden figyelmemet a kicsikre fordítottam a nap további részében.